2010.09.12.-14.

Hola chicosok!

Ezer bocsi, hogy nem írtam előbb, és minden nap. Itt a vasárnap a teljes nyugalomé. Semmi sincs nyitva, se a boltok, se a pékség, se a múzeumok, mindenki pihen, ugyhogy nekem is takarítással, pihenéssel telt a napom.
Hétfő:
Ma az ügyintézésé volt a főszerep. Gábor volt olyan rendi, és eljött velem a Campus Sur-ra megkeresni a koordinátoromat. A portán egy nagyon aranyos, öreg, fogatlan bácsika fogadott minket, aki közölte, hogy az egyetemen ma van a tanévnyitó és minden fontos emberke ott van jelen. Így hát hazaballagtunk, de legalább tudom, hogy merre kell mennem. Az igazi megpróbáltatás holnap lesz, mivel "végre" megkezdődnek az óráim. Este kitaláltuk, hogy megnézünk egy Almodovar filmet, mivel a többieknek az a házijuk, hogy írják le egy spanyol film tartalmát. Na most, amit mi választottunk picit elvont volt. Megjelent a filmben az állandóan dolgozó anya, aki nyugtatót szed, a drogos fia, a kleptomániás nagyi, aki gyíkot nevel, a buzi, a kurva és még sorolhatnám, és mindez spanyolul angol felirattal. Sajnos a végkifejletet nem tudom, mivel kb. a felénél elakadt a film, de valahogy nem vonz, hogy megtudjam a végét. Közben írtak a Dórinak a spanyol Erasmusok, hogy nem bulizunk-e velük. Mikor elolvasták, hogy filmet nézünk megállapították, hogy "somos muy abburido"- vagyis, hogy nagyon unalmasak vagyunk. Hát igen az olasz vérmérséklet... Amióta itt vagyok, azt megtanultam, hogy az olaszoknál jobban senki nem tud bulizni. Minden áldott nap mennek valamerre, és nem unják meg az állandó ivászatot, picit félek a mi olaszainktól, hogy ők milyenek lesznek, szombaton délelőtt már itt lesznek.

Kedd:
Hát ez a nap aztán izgalmas volt meg kell hagyni. 10:00kor volt kiírva az órám a Campus Norten. Én teljesen nyugodtan, mint aki biztos magában elindultam itthonról olyan negyed tíz körül. De ahogy kiléptem az utcán kapásból rossz irányba indultam, így vagy fél órát kolbászoltam a városban, mire végre megtaláltam az Óvárosi részt, nem is én lennék, ha összejött volna elsőre,de bíztam a tájékozódókészségemben. Hát nem jött össze!:-)
Mire kiértem az Óvárosba óriási dugó alakult ki, rendőrök irányították a forgalmat, és fütyültek, mutogattak össze-vissza. Persze a piros lámpával továbbra sem foglalkozott senki. 10:05volt, szóval a rendes órát lekéstem, de nem estem pánikba, mivel tudtam, hogy ugyanaz az óra lesz 11:00kor is. A probléma csupán az volt, hogy nem találtam el a katedrálishoz a kis utcákon át. Másik gond, hogy én teljesen tisztában voltam, hogy az egyetem közel van hozzánk, de nagy tévedés volt, mivel ami közel volt az a "Facultade de Filozofia" ami nekem kellett volna az meg a "Facultade de Filoloxia". Nem mindegy! Ugyhogy a nyelvi központ felé vettem az irányt, amit nagy nehezen meg is találtam. Háromnegyed tizenegy volt, de közel sem voltam még az épülethez, így útbaigazítást kértem, gondolván az "aktivity-t" mindenhol ismerik. Nagyon aranyosan egy lány elmagyarázta merre van az épület, és igen.. sikerült.. megtaláltam! A portán gondoltam megtudják mondani, hogy hol van a terem. De... Második dolog, amit tanultam mióta itt vagyok: SOSE KÉRJ ÚTBAIGAZÍTÁST A SPANYOLOKTÓL!" Állítják, hogy merre kell menni, de az tuti nem ott van. Hát ez az én esetemben is így volt. A portás a mellettünk lévő teremre mutatott, közben az órám a 3.emeleten volt. De hogy, hogy találtam oda? Éppen nézegettem, mikor az egyik kóreai leányzó, akit tegnap a Careful (élelmiszerbolt)-ban ismertem meg, nagyon megörült nekem és csak mondta, mondta, én pedig csak bólogattam és mosolyogtam. Majd megkérdezte hova megyek, én elmutogattam neki, ő pedig vidáman elkísért, és megmutatta a termet. 11:00 volt és CSENGETTEK, tisztára, mint az általánosban, de még a termek is hasonlók voltak. Benn a 15-ös Aulában két tanár volt. Elmondtam, hogy ki vagyok és mit akarok, és honnan jöttem, majd nagyon kedvesen hellyel kínáltak. Tényleg tündéri egy tanárnéni. :-) Kiosztotta az évi feladatot és elkezdődött az óra, szinte észre sem vettem az egy órát, olyan hamar eltelt. Végig nevetett az órán mindenki, a tanár vagy 20elmondta: "Hombre" :-)
Hazafele már nem volt időm elmenni a koordinátoromhoz, mivel itt minden hivatalos papírt délután kettőig kell elintézni, utána nincs ügyfélfogadás, de legalább lesz programom holnapra. Hazafelé menet a Zara előtt megláttam egy nagy zászlót, ami a piros, fehér, zöld színekben pompázott. Nem hittem a szememnek. Pont a piros lámpánál álltam, mikor megszólalt a telefonom és hallották, hogy magyarul beszélek. Megkérdezte egy idősebb néni, hogy én is turista vagyok-e majd, majd vagy fél órát beszélgettünk. Nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy én, hogy kerültem ide. Ők szeptember 05.-én indultak el otthonról és szeptember 15.-ig túráznak. Voltak Lourdes-ban, és Fatimában is. Mire hazaértem Dóriék már boltban is voltak. Vettek nagyon guszta királyrákot, de szerintünk inkább languszta lehetett. Mi lányok nekiálltunk főzni, még a hagymapucolást is bevállaltam, ne csak mindent szegény Dóri csináljon. Olívaolajon megpároltuk a hagymát, rádobtuk a kis cukiságokat, külön serpenyőn apróra vágott répát karamellizáltunk, tépkedtünk ruccolát és salátát és kész is volt a finom vacsora, amit a teraszon verőfényes napsütésben fogyasztottunk el. Mire Gábor hazaért kész volt a vacsi, ő pedig meglepett minket fincsi sütivel, mivel én napok óta panaszkodok, hogy nem ettem édességet, és vagy fagyi vagy süti KELL! Ezt követően elmentünk sétálni a városba, és benéztünk egy-két (három-négy) ruhaboltba. Esti programként pedig kis házibulit tartottunk. Jöttek az olaszok, és egy svéd (vagy norvég) lány is. Ittunk jó kis magyar pálinkát, meg az olaszok hoztak rumos kólát. Mindenki elment bulizni olyan kettő körül, de a Gábornak és nekem már nem volt erőm, így mi inkább itthon pihentünk. Egyébként nem is ismerek magamra, amióta itt vagyok nem vágyok a bulikra, jobban elvagyok itthon, és pihengetek. Lehet, hogy felnőttem??? :-) Nem... valószínű inkább, hogy túl sok impulzus ér, és még szoknom kell az új környezetem.