Megint összemosódnak a napok. Hajnalban haza, és ma megint egy buli. Valamikor dél körül kimásztam az ágyból (ne utáljatok érte, így csütörtök révén), aztán nekiálltam tanulni, és picit rendbe szedtem a lakást, és magamat is. Mire hazajött Dóri kitört a háború. Nagyon mérges volt, de először nem tudtam, hogy mi a gond. Mint kiderül az együttélési nehézségek most kezdődnek! Teljesen igaza volt. Kiültünk a nappaliba és megbeszéltük a dolgokat. Ismét bebizonyosodott, hogy nem véletlen, hogy összekerültünk. Nagyon sokat tudok tanulni tőle, de biztos, hogy mindannyian tanulunk valami hasznosat ezzel az Erasmussal. Nekem ez teljes átváltozás lehet, ha tényleg megfogadom a tanácsokat, és magamban is rendet rakok. Sajnos tényleg olyan világban élünk, hogy nem számíthatunk jóindulatra (ha mégis, akkor hálásnak kell lennünk érte). Az emberek kísérletezgetnek, hogy kinél meddig mehetnek. Ha sikerült megszerezni a fél karodat? akkor kell a másik is? igen, még ezt is engeded, akkor még jobban kihasznállak. Ha fáj, is majd megnyugszol, de akkor is megteszed! Hát nem! Tudni kell NEMET mondani. Na, nekem pontosan ezt kell megtanulnom, kimondani, hogy nem!!! Bocsi, de nem. Nem is tűnik annyira nehéznek leírni, na de kimondani valakinek szemtől szembe? A másik fontos, amit ma megtanultam az a barátság. Ha valakinek egyből mindent odaadunk magunkból, és teljesen megnyílunk, nem lesz új, nincs mire építeni. Nem fejlődik sehova a barátság, és ha igazán szükség van a másikra, akinek mindent megtettél, ő pedig nem ad semmit? na akkor jön a pofára esés, és az mocskosul tud fájni! Na köszönöm, többet ebből sem kérek. Akarok már olyat, hogy lássam én is fontos vagyok valakinek, és igen, most, hogy ennyire távol vagyok otthonról lehet bizonyítani. Ki az akinek tényleg hiányzok, ki az akit tényleg érdekel mi van velem! és nem havonta egyszer! Na igen, akkor annak fontos vagyok! És tudom, hogy annak a valakinek (valakiknek fontos vagyok). De szerencsésnek mondhatom magam, mert "még csak 21" éves vagyok, és van időm tanulni az élet dolgait. Sokan csak jóval később kerülnek el külföldre, én pedig most vagyok itt! ez azért nem kis dolog. Nekem tényleg most ez az Erasmus azért fontos, mert meg akarom tanulni a nyelvet, és kapcsolatokat akarok kiépíteni, bármennyire közhelynek tűnik is. Persze lehet, hogy sokan bepunnyadtnak vélnek, de engem ez egy cseppet sem érdekel. Én vinni akarom valamire az életben, és nem az a fontos érdek számomra, mint most sokaknak ennyi idősen, hogy ki kivel volt a buliban, és ki mennyire volt részeg.
Na de elég ebből a lelkizős dologból, vissza a lakás gondokhoz. Sajnos tényleg mindent mi ketten csinálunk lányok. Oké, a Gábor elmosogat ha kérjük, és megkérdezi, hogy mit tud segíteni- persze ő is tudja, hogy nem tud- de akkor is! Így Dóri besokallt, és meg is értem, csak nekem azért nem tűnt fel, mert megcsináltam szó nélkül, és nem zavart, pedig igenis kellett volna, hogy zavarjon! Úgyhogy még lesz mit megbeszélni az tuti.
Este nyolckor hivatalosak voltunk a Kóreaiakhoz vacsira, mert ma van nálunk a Holdünnep. Ház ajándékként bementünk a Casa-ba és vettünk nekik hold alakú füstölő tartót, hozzá füstölővel (ópiumossal). A többiekkel a Praza Roja-n találkoztunk, míg vártunk a házigazdára betértünk a Bershkába is :-)
A lakás kívülről nem tűnt vonzónak, de belül nagyon tágas volt, és szép. A konyha viszont elég pequena- picurka. Az asztalon kész menüsor volt. Volt omlett kinézetű valami, amit úgy készítenek, mint egy levest. Mély tányérba beleöntik a port, rá a tejet, és megy be a mikróba. Ízre viszont tiszta rántotta. Volt még nagyon durván csípős szósz (na a wasabi elbújhat mellette az tuti). Meg volt paprikás krumpli kinézetű csirke, aminek az íze szintén pikáns volt. Ezen kívül volt alga, amibe a szusit tekerik. A rizshez otthonról hoztak készüléket. A legjobban nekem a szójaszószba főtt krumpli ízlett, és a savanykás gomba leves, na meg az algás riszes omlett! Dóri megtanított pálcikával enni, bár állítólag fém pálca bonyolultabb fa testvérénél. Jól elszórakoztunk, és nagyon jól éreztem magam. Kaja után leültem beszélgetni az egyik kóreai lánnyal, aki laptopján megmutatta a családját és a várost ahonnan jött. Azt mondta pici város, de a képeken azért befigyelt pár felhőkarcoló! :-) jó persze ott azért Shanghai akkora, mint egész Magyarország. Mint kiderült 16óra időeltolódás van Spanyolországhoz képest. Sajnos ott is elkülönül észak és dél. Északon még a tv, és rádió adásokat is korlátozzák. Így Marisolnak az egyik leányzónak nagy boldogság volt mikor neten végre fogni tudta az egyik észak kóreai csatornát. Na ezeket a pillanatokat sosem fogom elfelejteni az tuti.
Olyan éjfél körül értünk haza, de a késői vacsora miatt nem volt kedvünk még aludni, így nekiálltunk Dórival még tanulni- aki nem mellesleg még a buliban is tanult Adriánnal. De a tanulást megelőzte még egy kis lakásgyűlés. Megbeszéltük Gáborral a takarítási dolgokat, aki teljes mértékben egyetértett és megígérte, hogy változni fog minden. A tanulásunk olyan fél háromkor volt a csúcspontján, és besokalltunk.
Besos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése