2010.09.19.-21.

Vasárnap:
Ma megjöttek végre az olasz lakótársak. Carmen hozta őket a reptérről, 9körül landolt a gépük, és olyan háromnegyed 10körül már meg is érkeztek. Carmennek végre sikerült odaadni az ajándékot, amit otthonról hoztam, és megtudtam, hogy a kokárda az olaszoknál is ugyanazt jelenti. Főbérlőnk távozása után segítettünk a pakolásban, majd hirtelen jött ötlettől vezérelve nekiálltam palacsintát sütni- mivel Carmen hozott kis palacsintasütőt, gondoltam ne vesszen kárba!Szépek lettek nagyon, büszke is voltam magamra (nem teltek feleslegesen a vendéglátós évek). Volt sós, és édes pali is, és a végére maradt 6db, amit nagy kegyesen meghagytunk az olasz sorstársaknak. Mire elkészült az összes, arra mindenki elaludt. Vasárnap lévén nemigen lehet mit csinálni, mivel zárva van minden üzlet. Este kiültünk a teraszra, megpróbáltunk beszélgetni, bár Andrea (az olasz fiú) nem kommunikált sokat, gondolom a nyelvi nehézségek miatt, meg hát úgy jöttek, hogy le sem feküdtek aludni otthon (3óra volt az út Rómából ide). Szóval a teraszon dinnyézgettünk, aztán bevonultunk és mindenki csinálta a maga kis dolgát. Reméljük, jól kijövünk majd így 5en, bár megtudnám szokni azt is, hogy hárman maradjunk.

Hétfő:
Ma megkezdődik újra a sulis élet. Hozzá tudnék szokni otthon is a 10órai sulikezdéshez, meg kell, hogy mondjam. Negyed 10kor elindultam, hogy még véletlenül se tévedjek el, hát nem sikerült. Olyan sok ez a kis utcából kis utca nyílik dolog. De talán a három hónap alatt elmondhatom majd, hogy sikerült úgy beérnem, hogy nem kolbászoltam el. De legalább csináltam szép képeket suliba menet, és még a napi testmozgás is megvan, hiszen ennyi emelkedőn nem minden nap mentem otthon. (jah, és lányok a sok séta a narancsbőrnek kifejezetten jót tesz!) Az óra hamar elment, ma előadás volt, és érdekes, hogy a tanárok itt az előadáson tartanak katalógust nem a szemináriumon. A mai téma "myths & legends" volt, egész izginek tűnik, majd kiderül később mi lesz belőle. De az is tetszik az órában, hogy a tanárnő angolul próbál beszélni, de szerintem a csoport fele nem érti mit mond, mert ha kérdez mindenki némán ül (persze itt is vannak kis tudorok, de hát így teljes az élet).
Ezt követően lementem a büfébe, hogy kipróbáljam milyen is az itteni. Be kellett dobni a pénzt egy gépbe, kiválasztani a sorszámát annak, amit kérek, és adja a jegyet. Na de nekem mindez miért is sikerült volna. Nem adott jegyet, de a pénzt elnyelte a kis dög. Néhány "chicos" állt mellettem, ők sem értették, majd kisvártatva megpróbálkoztak ők is a pénzbedobással, de nekik bezzeg sikerült! Így buktam 1,40-et. Óra után hazamentem, és meglepetésemre a kedves magyar szobatársaim be is vásároltak már. Vettek csirkét meg tésztát, és tejszínt. Szóval a mai menü: tejszínes, fehérboros csirkemell csíkok, zöldborsóval zöldséges tésztával. De mielőtt nekiálltunk volna a főzésnek Dóri elé mentem kettőre a sulijához, mivel a barátja csomagja ma érkezik meg, és Carmennel fél háromra beszéltük meg a talit a postán. Hát én jó sokat vártam Dórira a suli előtt, negyedkor még sehol sem volt, de jól szórakoztam, mivel hallgattam a folyosón, hogy az arabok, hogy próbálkoznak a spanyollal. Félkor megérkezett Dóri, és rohamvágtában elindultunk a postára, ami persze az Óvárosban található. Nem is értem miért gondoltuk, hogy nem fogunk eltévedni!!! S.O.S felhívtuk Carment és kiderült, hogy kiszúrta a szemünket a posta, mivel a mellettünk lévő kis utcában volt, sebaj, mi egy nagyon szép szökőkút mellé telepedtünk le. Dóri csomagján a következő állt: "Istenajándéka". Jah és a mérete? Hát otthon arról volt szó, hogy ne számítson nagy dologra, max 3kg, ehhez képest a postás csaj majdnem sérvet kapott, mikor leemelte a dobozt, de mi is, ugyanis volt vagy 20kg a csomag. Egy ideig Carmen hozta a dobozt, majd közel a házunkhoz (ahol meg kell említenem tele van pálmafákkal) átadta Dórinak, akivel csak kis lépésekben tudtunk haladni és minden pad kényelmét kihasználtuk út közben. A jó 10perces sétát sikerült fél óra alatt megtennünk, de én élveztem!
Otthon pedig megkezdtük a főzést, de 17óra körül egyedül maradtam, mivel az ajándékbontás ekkor vette kezdetét Skyp-os segítséggel. A dobozba én is bele kukkanthattam, és tele volt egy évi hideg élelemmel: fűszerek, konzervek, pástétomok, csokik- epres boci aerolt még nem is láttam.
Gábor is megérkezett, és kiültünk a teraszra vacsorázni (tényleg tudunk élni, meg kell hagyni), a teraszon még így szeptember vége felé is 32fok volt délután. Nem semmi!
Az olaszok nagyon furák. Nem kommunikálnak velünk, csak maguk után mosogatnak el, tegnap a fiú ruháit is mi szedtük ki a mosógépből, és még csak annyit se mondott, hogy kösz!Jah és ami kivágta a biztosítékot, hogy átpakolták a szekrényt is- Dóri ettől picit kiakadt, és a "ha harc, hát legyen harc" elvét alkalmazta, és ő is nekiállt rendezkedni. Én biztos vagyok benne, hogy ez még csak kezdetlegesen lesz így, míg össze nem szokunk, és míg mindenki fel nem oldódik. Este Dóri szobájában tanultunk hárman, majd Dóri elment Marco-val az olasz fiúval futni, este pedig csajos esténk volt. Beszárítottam Dóri haját, és nagyon jókat beszélgettünk, úgy érzem, hogy nagyon jól kijövünk majd mi ketten, és ha hazamentünk is fogjuk tartani a kapcsolatot!

Kedd:
Ez a nap bővelkedik kalandban az tuti. Reggel csak egy kis utcát tévesztettem, és sikeresen beértem háromnegyedre. Ma szemináriumi óra volt, és mire jött a tanárnő egész kis felkelés robbant ki a folyosón, amiből én először egy mukkot sem értettem, így bevonultam a terembe, ahol 4en már ültek. Megkezdődött az óra, a tanár kérte, hogy nyissuk ki a könyvünket. Hoppá, milyen könyvet is?! Majd a következő kép, amire emlékszem mindenki megindul pénztárcával a kezében lefelé, kis tétovázás után engem is áthatott a csordaszellem és megindultam a többiek után. Lementünk az alagsorba, ahol egy kis jegyzetbolt volt kialakítva, gondoltam azt kérem amit a többiek, de a csaj igen értetlenül nézett rám. Levágta elém a jegyzetet, és a eurósomból úgy adott vissza, hogy abban nem volt köszönet, szó szerint leba...ta elém a pénzt (húú de nagyon felhúzott, pedig nem lehet több nálam, max. 2évvel). Mellesleg ez a könyv nem volt éppen olcsó 5,95 volt és ki tudja mi hasznát veszem még később. Látom a szaktársaim arcán, hogy kis csodabogárnak tartanak, és néhányan szemeznek velem, de nem mernek megszólítani még, de szerintem ez csak idő kérdése lesz. Mikor visszaértünk a terembe gondoltam tisztázom a tanárral, hogy én melyik csoportba is tartozom, és itt ért a következő csapás, amin kiakadtam. Itt név alapján történik a beosztás, mivel én "I" vagyok, ezért a hármas csoportba tett (pedig múlt héten még kettest mondott, na mindegy) és a hármas csoport 11órakor kezd, igen ám, de nekem órám van akkor. A tanárnő ezt letudta egy okey-val és elment. Szuper!! De legalább megtudtam, hogy mi volt a reggeli tüntetés oka a folyosón! Mire vissza akartam volna ülni a helyemre, egész kis sor került elém, így felállítottam mindenkit.
A sok probléma után végre félkor elkezdtük rendesen az órát. Egy nagyon szimpatikus srác ült mellettem, aki megkérdezte, hogy nem baj-e a ha nézi az én könyvemet. Az óra felolvasásból állt. John Smith könyvét olvastuk (a spanyolok elég érdekesen olvasnak angolul, nekem inkább valami arab sziszegős nyelvnek tűnt- még jó, hogy mellettem ült a srác, így legalább tudtam követni, hogy melyik sornál tartunk). Kaptunk házit is, elolvasni a könyvet, és kitölteni a tesztet! Ez az, minden vágyam az volt, hogy Pocahontas nyomába eredjek!! :-p
Óra után a következő utam a koordinátorhoz vezetett. Gondoltam most buszozok, úgyis kell valami kis kaland. A busz 1euró volt szerintem, legalábbis nekem nem adott vissza belőle a buszsofőr (conductor de autóbus). Tök jó volt buszozni az emelkedőkön (itt aztán lehet gyakorolni a kézifékes elindulást), bár néha azt éreztem, hogy lefulladunk, néha meg a dugó miatt azt, hogy gyalog előbb odaértem volna. Út közben legalább volt időm gyönyörködni a kirakatokban! Fél kettőkor már a koordinátor irodája előtt voltam és nagyon megörültem mert hangokat hallottam, igen ám, de mint kiderült nem tőle jöttek a hangok!!! Felmerül bennem a kérdés, ez az ember létezik egyáltalán?? Jesús (Xesús-mivel a gallégok a j-t x-nek írják, és a l-t r-nek) Rodriguez Rodriguez--> még a neve sem jó, hahhóó jelentkezz légyszi!!
Mérgesen hazamentem, majd elkezdtem nézni a Pocahontast.
Egy kis történelem: John Smith erdélyi nemes volt a XVII. században élt, és magyar vonatkozásban annyit említenék meg, hogy a székesfehérvári csatában, mikor a törökök ostromoltak minket, John Smith a magyarok oldalán állt, és segített nekünk és az osztrákoknak (akik a szövetségeseink voltak). Rájöttem arra is, hogy a Walt Disney mesék sokat tudnak tanítani, hiszen Pocahontas tényleg létezett és a mese jól vissza adja az életüket, és minden történelmien vissza adja a dolgokat. (Pocahontas a valóságban egy angol nemeshez megy hozzá, és a Disney mese folytatásában meg is jelenik az angol lord).
Fél három körül csöngettek, jött a postás meghozta az olaszok bőröndjét, amit még otthon feladtak, Gábornak letörött a foga, jött Carmen, úgyhogy itt kész átjáróház volt. Délután elkísértem Gábort a gyógyszertárba, és hazafelé ettem fagyit, 1,70volt, de hatalmas: Turronos Carte Dor volt, édestölcsérben, és a Bershka előtt fogyasztottam el a napsütésben. Kell ennél jobb lezárás egy naphoz? A Turron egyébként egy spanyol sütemény: mandulás és karamellás tejszínes, csokikrémes cucc, nagyon nagyion finom!! Me gustá mucho!! Este még Dórinál tanultunk, ő elment futni, én tanultam még éjfélig és Game Over lett!