Elérkezett ez a nap is, szeptember 8.-ka az utazás, az új élet, a tanulás napja!
Reggel 8órakor elhagytam Sopront, és elindultam a bécsi repülőtérre. Utazásom rendkívül kalandos volt, ami már a becsekkolásnál kezdődött. Nagyon komolyan veszik a súlykorlátot, amit nehéz betartani, hiszen a 20kg könnyen összejön-nálam meg pláne-. Így a 31kg-ért 60eurot kellett fizetnem. Könnyes búcsú következett a terminál előtt, majd egyedül nyakamba vettem az ismeretlen Új Világot. Következő akadály a poggyász átvilágítás. A kapu valahogy nem akart átengedni, valami mindíg besipolt. Egy jó erőben lévő rendőrnéni félrehívott egy kis zugba, ahol elöl hátul körbematatott (tisztára mint a filmekben), majd miután megbizonyosodott, hogy nincs nálam se fegyver se robbanószer továbbengedett. A váróteremben odajött hozzám egy riporter, és interjút kért: mi a véleményem a repülőtérről! Míg várakoztam körbenéztem az embereken, mindenki telefonált és számítógépezett. A repülőút zökkenőmentesen zajlott, leszámítva a fülbedugulást, és fülfájást amit a felszállás és landolás váltott ki. Közel 3órás út után landoltam Madridban. Egy kisbusz érkezett az utasokért, mely elszálltott minket a 4T Terminálhoz. Na és innentől kezdődött a következő bonyodalom. A Terminál bejáratánál az "abc" összes betűje megtalálható volt. Mivel nem igazodtam ki odamentem az információs pulthoz, ahol közölték velem, hogy a járatom a K62-ről megy. Mivel már jártányi erőm sem volt gondoltam mielőtt a kutatást elkezdem eszek valamit. Tio Papa szimpatikus volt, de hogy mit ettem azt senki se kérdezze (de finom volt)!
Vagy 4szint és 6lift fogadott a 4T terminálon, lementem eggyel és egy üveglabirintusba csöppentem. Újabb információs pulthoz mentem, ahol közölték velem, hogy a K62 a sima 4-es terminálról megy, amit csak vonattal tudok megközelíteni, és az út 15perc. Fel lifteztem a HJK elnevezésű részlegre, onnan újból le a vasúti megállóig. Végre láttam a célt. A 4es terminál sokkal nagyobb a testvéréénél, és tele van boltokkal: Carolina Herrera, Zara, Burberry, Mango (mi kellhet ennél több). Az átvilágításnál itt szerencsére nem volt gond, csak a laptopot kellett kivennem és szétnyitnom, de egy arab családot sehogy sem akartak átengedni, csak úgy pörgött a spanyolok nyelve!! :-)
Volt egy órám a nézelődésre, de biztos, ami biztos előbb odamentem a K62-höz, ahol bemondták, hogy a járat 10percet késik. Végre 19:00kor felszállt a gép, és 20:00kor megérkeztem az Új Otthonomba. A böröndömet szerencsésen megtaláltam és a Várróteremben 3mosolygós arc fogadott: Carmen, Dóri, Gábor. A hazaút roppant mulatságos volt, ennyi információt régen fogadott be az agyam. Dóri és Gábor nyelve csak úgy pörgette a spanyolt (picit bepánikoltam, így nulla spanyollal, de kűzdeni fogok).
És a lakás? A negyediken lakunk, és a lépcsőház nagyon szép. Van 5szoba és egy vendégszoba. A fürdőnk zöldes kék, egy konyha és egy nappali. Az én szobám középtájon van, és van egy Piros tükrös szekrényem. Dóri és Gábor nagyon aranyosak voltak, segítettek átrendezni a szobát (3an darabokra szedtük az ágyat, hogy megfordíthassuk). Majd nekiálltam takarítani, és belakni a szobát. Kedves új lakótársaim közben készülődtek egy Erasmus buliba, mentem volna, de hát osszunk be mindent, nem igaz? De azért egy-két Welcome Pálinka lecsúszott (így jobban ment a pakolás is). Éjfél után végre ágybazuhantam. A holnapi dolgom bemenni az Egyetemre, úgy érzem a következő nap is bővelkedik izgalmakban!
Besos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése