Ma megint nem kellett korán kelni (juppííí), így olyan 11ig feküdtem, majd nekiálltam tanulni. 11kor elkísértem a Gábort fogorvoshoz, kíváncsi voltam, hogy működik errefelé az ilyesmi. Az ajtót egy kedves asszisztens nyitotta ki, aki bekísért minket a váróterembe, ami inkább hasonlított egy vonat fülkére, mint orvosi váróteremre. Olvasgattam a helyi pletykalapokat, vagy legalábbis próbálkoztam vele. Gabriel (ahogy itt hívják), 10percen belül meg is volt, de sajna lehet, hogy a későbbiekben még gyökérkezelni is kell a rossz fogat! Ez azért is tanulságos eset, hogy senki ne induljon el otthonról biztosítás nélkül, mert nagyon drága, és körülményes errefelé az orvosi ügyintézés. Haza kell telefonálni a biztosítónak, azok elkönyvelik, hogy jogosult vagy-e pénzre, persze ezt orvosilag is alá kell támasztani. Majd olyan egy hónap múlva esetleg utalják a pénzt. A doki után elmentünk beköttetni a Pocahontasomat, mint kiderült a spirálozás szinte mindenhol ismeretes, itt mint "espiral". Az árak pedig hasonlók a papírboltban az otthoniakhoz. Majd Careful volt a kövi a soron. Vettünk csirkehusit, meg salit, répát- csupa egészséges dolgot. Viszont a cukkinivel bajban voltam, mert nem ismertem fel. Nem vicces, de itt inkább tűnik egy közepes méretű uborkának a cukkini, semmint hagyományos cukkininek. Sőt a neve roppant találékony: "tök". Mikor hazaértünk megfőztem a husit, és nagyon büszke lettem magamra, mert éttermi szintű kaját kotyvasztottam!! Dóri már régóta emlegeti, hogy milyen jó lenne, ha valaki elvinné étterembe. Én sajnos ezen nem tudtam segíteni, de cserébe megterítettem neki a szobájában, és írtam egy kis szerelmetes levelet hozzá. Majd kettőkor gondoltam sétálok egy picit, és boltokat nézegetek. Már a woman secret-ben voltam, mikor megcsörrent a telóm, és a Dóri kérte, hogy menjek el vele a "Casa"-ba takarót venni. Hazamentünk és nagyon megörült a meglepinek, de hát ez is volt a célom! (Jobb adni, mint kapni). Délután "lakás lányok" elmentünk nézegetni. Voltunk a Blancoban, Bershkában, Zarában, Stradivariusban. Miután kellőképpen elfáradtunk hazafelé beültünk sütizni. Én valami diós alapú (mi mást, ha nem diót, nyammi), lekváros, karamellás sütikét ettem. Dóri meg kis kostólókat, Maria meg olyat, mint a briós csokival leöntve. Estefelé Dórinál tanultunk, majd Marco (az olasz fiú) javaslatára elmentünk futni. Először picit tartottam tőle, mert nagyon elfáradtam, de a parkban a látvány feltöltött energiával. Nagyon, nagyon szép volt. Este az emberek sétáltatták a kutyákat (ha nem lennék macskás, még én is elvállaltam volna a ezt melónak). Már érződik, hogy itt az ősz, picit hideg volt, de mit várok, így ősszel! Jött Marco 10perc késéssel és elindult a "vágta". Annyira feltöltött a kivilágított katedrális látványa, hogy szinte nem is éreztem, hogy futok. És hozzá társult még a nagyon friss illat, a pálmafák, és egy kis nyuszi, aki szintén velünk futott. 3kör után, viszont game over lettem. Elkezdtem visszafelé sétálni és megkeresni a többieket, akik a fűben gyakorolták a kick box-ot. Nagyon izgi sport! Hazafelé megbeszélték a buli részleteit. Pár sarokra a házunktól versenyt futottunk. Nagyon felfrissített a kocogás, így úgy döntöttem, hogy nem hagyom ki a bulit. Elkészültem, és elindultunk. A többiekkel a kocogós parkban találkoztunk, Érdekesség, hogy áll itt a parkban két szobor. Két boszorkány, akik pirosra vannak festve. Itt fényképezkedtünk, mikor is egy helyi házaspárba botlottunk. Ők mesélték el nekünk a banyák történetét. A 80as évekig csak az Óváros volt Compostelában, a mai Újváros helyén zöld növények voltak. Majd kitört a háború, és a sok sebesültet 3nővér látta el, ám a 3nővér közül egy meghalt (ezért vörös a színűk), így a 2Maria- így hívták őket, lett a város ápolója. Az ő emlékükre emelte a város ezt a két banya szobrot. Miután kikupálódtunk elindultunk Lillához, a magyar lányhoz, aki tudtam, hogy messze lakik tőlünk, de azt nem, hogy ennyire. Már jóval túl voltunk az Óvároson, és már félórája sétáltunk, mire megérkeztünk egy sötét kis utcácskába. Mivel nem tudtuk melyik a szám, így felcsengettünk valahová. Egy idős bácsi csoszogott le hozzánk, majd jött le Lilla is. Hát persze, hogy a ház legtetején lakik. Mivel hangosak voltunk, ez feltűnt egy házban lakó idős néninek is, aki mérgesen kikucskukált (mint a filmekben), és motyogott valami biztos nem szépet. A lakásból szép volt a kilátás. Már mindenki ott volt, akit ismerek. Az angol lány, a brazilok, a magyarok, az olaszok. Bementünk a nappaliba ott hallgattuk a zenét: Robert Ramirez- Sick of Love, már fejből ment Williamnek a brazil orvoshallgatónak :-)
A mi magyar leányaink cigizés közben tanítgatták az olaszokat káromkodni. Dórinak már folyt a könnye, annyit nevetett, de Williamnek sikerült annyira elsajátítani a nyelvet, hogy hivatalosan is magyarrá fogadtuk! Gábornak olyan tisztán, és olyan sokszor mondta, hogy "b... meg"!!!! Fényképeket is készítettünk, és megkóstoltuk az argentin fekete vodkát, ami nekem nagyon édes volt. Az a legjobb az ilyen bulikban, hogy mindíg van tapas (chipsz és hozzá olívabogyó-)amit imádok. 2körül csöngettek és három emberke érkezett. Na most egyről tutira megállapítom, hogy lány, a másikról, hogy fiú, de a harmadikkal már gondban voltam. Meg is kérdeztem Marcótól: Está es chico o cchica?- mire ő hatalmas nevetésben tört ki!! Pedig én tényleg őszintén kérdeztem! Szóval, azt hiszem ebben a kérdésben nem lettem okosabb. Az akiről megállapítottam, hogy lány az is kiderült, hogy szintén magyar. Így a számunk megemelkedett 6ra, sőt a napokban facebookon ráakadtam egy szintén itt tanuló magyarra, így növekedik a magyar létszám!! Yupp
Három körül elindultunk a városba. A többiek elmentek bulizni, de nekem már sem erőm sem kedvem nem volt. Reménykedtem, hogy nem kell egyedül hazamennem, és szerencsémre Maria a lakótársam is így gondolta, ezért mi ketten hazamentünk. Út közben hozzánk csapódott két részeg srác, és magyaráztak valamit, de Maria lerázta őket. Nagyon jól elvoltunk, még dumcsiztunk is, félig angolul félig spanyolul. Kezdek belejönni úgy érzem!
Besos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése