2010.09.25.-28.

Szombat:

Ma tanulós, pihenős nap volt, mivel keddre le kell adnom a Pocahontas beadandómat, és kiderült, hogy mindehhez társul még egy fincsi kis verselemzés is, jambikus pentameterekkel (ami még magyarul sem megy annyira, nemhogy angolul). Meg takarítottam is, hogy ne legyen olyan sok meló, így felporszívóztam, és letörölgettem, meg vasaltam, és főztem is. A kaja ma: cukkini volt fonnyasztva, rántva, rizzsel, majonézzel.

Vasárnap:

Ma jön Dóri barátnője Hollandiából, sokat mesélt már róla Dóri, hogy milyen bevállalós egy lány. Hát izgatottan várom. A nap folyamán kiderült, hogy késik a gépe, mint kiderült a madridi gépek, mindig minimum fél órát késnek (ezt Carmen mondta), de így sajnos Carmen nem tudja kivinni Dórit a reptérre, este pedig nem tudtuk, hogy jönnek-e még buszok, így megindult az aggodalom, hogy mi is lesz Fanny-val. Se telefon nem volt nála (mivel otthon hagyta), laptopot pedig nem sokan szoktak nézni út közben. Már leszállt a gép, mi hívogattuk akit lehet, de semmi, így tétlenül vártuk, hogy mi is lesz. Már fél 12volt, és a gép már egy órája leszállt, mikor csengettek. Fanny feltalálta magát, felszállt egy buszra, ami letette a ház előtt, ahol a többiek már várták (mivel Dóri és Gábor lement a ház elé, hátha taxival jönne- amit nem hittünk, mivel 20euro körül mozgott a taxik ára). Szóval nem volt kalandoktól mentes ez a nap sem, de legalább megoldódott a gond!

Hétfő:

Francba, ma megint suli van! Nagyon nehezen ment a felkelés, semmi kedvem nem volt olyan messze menni, ez a hétfő! Szerintem nincs olyan ember, aki szeretné a hétfőket. 10kor kezdődött is az előadás, ami egy picit feszült hangulatban indult, mivel a tanárnő kiabált az osztállyal, de fogalmam sem volt róla, hogy miért (csak tippelni tudtam, hogy biztos a holnapi beadandó miatt). Jött egy tanársegéd féle, aki valami konferenciáról (vagy hasonlóról) beszélt nekünk. Óra után gondoltam picit nézegetek, hiszen jó idő is volt, meg gondoltam picit feltöltöm magam energiával. Így bementem a kedven boltjaimba, és egy óra múlva már két szerzeménnyel sétáltam ki a Bershkából (egy fehér inggel, és egy kötött pulcsival)- bár igazából kabátot akartam nézni, a hűvösebb napokra! De ezeket nem lehetett ott hagyni. Ma írták a többiek, akik résztvettek a szeptemberi intenzív nyelvkurzuson a tesztet. Dóri nagyon izgult, és mikor végzett rámcsörgött, hogy hol vagyok, majd együtt hazamentünk. Egyre inkább összeszokunk, olyanná kezd válni a kapcsolatunk, mintha testvérek lennénk. Ő az én kis nővérkém! Otthon nekiálltunk tanulni, mert holnapra kell beadnom a Pocahontast, meg a verselemzést, ráadásul nyomtatva, szóval hosszú éjszaka elé nézek! de már most utálom a pentametereket és a hexametereket, a jambuszságról nem is beszélve! (ki emlékszik már ezekre)!!!!

Kedd:

Nagyon keveset aludtam, mert kettőig csináltam a beadandót, amit másoknak ugye csoportosan kell megcsinálniuk, én meg egyedül szenvedtem vele, de remélem legalább megérte! 8kor elindultam otthonról, nagyon hideg van reggel, komolyan fáztam, és folyt az orrom is, bár tegnap is ugyanez volt, és délután meg majdnem megsültem. Gyorsan elmentem kinyomtatni a beadandót, beraktam bugyiba is (szóval megadtam a módját rendesen). Negyed 10re már a suliban voltam, máskor meg akkor indulok el otthonról. Volt egy háromnegyed órám, addig összeírtam a fontos elintéznivalókat, teendőket, és még kávéztam is. Bár jobb lett volna a büfébe leülni, de tanultam a múltkori esetből, mikor nem adott vissza az automata és elnyelt tőlem majdnem 2eurot (na jó, csak 1,45-öt, de akkor is). Lassan gyülekeztek a többiek a terem elé, így odamentem én is, és nézegettem a beadandójukat, majd szép lassan elkezdtem eldugni az enyémet (komolyan kis pedánsnak éreztem magam), a többiek egy A4-es lapra ráírták a megoldások számát, meg talán két sort írtak pluszba, én meg csináltam borítót is, és vagy 4oldalt írtam. Hm… azt hiszem tényleg más itt az oktatás erőssége, mint nálunk, vagy velem van a gond, és én vagyok túl maximalista. Az óra roppant mulatságos volt, sőt meglepő. A tanárnő óra közben gondolt egyet és felült törökülésben a padra, és közben könyökölve mondta az előadás anyagát. Hát szerintem otthon a tanár egylet keményen megkövezte volna az itteni tanáromat, de nekem jobban tetszik ez a rendszer, sokkal lazább, és közvetlenebb a kapcsolat tanár és diák között, de persze a tisztelet azért megvan. Mindenki óra előtt odaadta a beadandóját, de én vártam vele az óra végééig inkább. Odamentem óra végén és átnyújtottam a beadandót. A tanárnő arca kezdett kikerekedni, majd elmosolyogta magát, mikor meglátta a beadandóm borítóján Pocahontas Walt Disney figuráját. Annyira jó érzés volt, hogy tetszett neki, és ekkor elfogott a honvágy. Olyan jó lenne felhívni ilyenkor az otthoniakat és elújságolni nekik a sikeremet, hogy velem tudjanak örülni. De hát elválaszt minket 3000km. Nem sokat bánkódtam azért, mert kárpótolt a hazafelé vezető út. Szép a táj, a madarak csiripelnek, a napocska süt. Kell ennél több? (a szeretteim). Otthon picit napoztam a teraszon, és elfeküdtem, kimerített a tegnapi nap rendesen. Holnap tüntetés lesz, de nekünk elvileg lesz óránk, hát kíváncsian várom a fejleményeket!


Ui.: Ha minden igaz, akkor az alábbi linken megtekinthető az első beadandóm (pszt...szigorúan bizalmas)-->
https://docs.google.com/document/pub?id=1M6I5FjwLNW906F1eeEnR1YXGj9afavXa6VORcaLCysM