Korán kezdődött a nap, pontosan 5órakor, hiszen Santiagótól Vigo 100km. Fél 7kor találkoztunk a Campus Sur előtt a többiekkel. Az út odáig roppant vicces volt, mivel mindenki akkor ment haza a buliból, mikor mi sétáltunk, voltak akik megtapsoltak minket az utcán! :-)
Végre megérkezett a kis Suzuki, és a kocsiból egy pöttyet ittas spanyol szállt ki, akinek be nem állt a szája. Susánának segített oda találni a Sur-hoz állítólag (ő volt a navigátor). Autópályán haladtunk út közben, de nagyon sötét volt, mintha este lett volna, pedig már 8óra is elmúlt. Megálltunk tankolni is, és érdekes, hogy itt előre kell fizetni a tankolásért. Fél 10kor már a kikötőben voltunk, az utcák itt szinte függőlegesek, ilyen emelkedős várost én még nem láttam- itt aztán lehet gyakorolni a kézifékes elindulást! Jajj, a spanyol közlekedést nem is említettem még. Itt nem számít, ha piros a lámpa,szerintünk azt a turistáknak találták ki. Pedig a jelzőlámpa még azt is bemondja, hogy melyik utcában zöld, és mennyi ideig. De itt ezzel nem foglalkoznak. Tegnap is álltam a piros előtt, mellettem egy sarokra állt a rendőr, de pont ránk látott, de a spanyolok olyan szépen átmentek a piroson, mintha ez lenne a természetes. De vissza Vigohoz.
Leparkoltunk, és mentünk megvenni a hajójegyet. Szóltak a lakótársaim több Erasmusosnak is, de nem hittük, hogy ott lesznek... hát tévedtünk. Ők a 05:45ös vonattal jöttek. Voltak olaszok, németek, csehek, argentínok, brazilok. 16euro volt oda-vissza a hajó. 10:00kor indult, szóval még volt fél óra az indulásig, addíg leültünk kávézni. A pincérek nagyon jó kedvükben voltak, vígan csinálták a capuccinókat, amihez még finom sütiket is szervíroztak. Közben az olaszok a mellettünk lévő asztalnál hangosan reggeliztek, és még a kávéjukhoz járó sütit is nekünk adták. Míg vártunk a kikötőben beszélgettünk a többiekkel. Vicces volt, mert az angol scuba divingot szerettük volna megfejteni, hogy vajon mit jelent spanyolul. Megkérdeztük a velünk sorban álló brazil fiútól, aki nagyokat nézett: Que es scuba diving, no lo sé---> scuba diving- xcuse me darling?? volt a válasz! :-) ez volt a nap vicce szerintem!!
A hajón nagyon nagyon hideg volt, így betakaróztunk a magunkkal hozott plédbe. Kb. fél óra hajóút után feltűnt a gyönyörű homokos tengerpart sirályokkal. Komolyan mintha a Karib tengeren lettünk volna. Bevártuk a csoportot és elindultunk. Sajnos nem tudom leírni a látványt, ami fogadott minket, talán a képek visszaadják,de ilyen varázslatos, mesébe illő helyet még nem nagyon láttam. Egyszerűen hihetetlen volt! A campingben picit megálltunk, majd lementünk együtt a brazilokkal a homokos Playa-ra reggelizni. Nagyon szimpatikusak nekem a brazilok, bár meg nem mondtam volna, hogy azok, csupán a portugál beszédből lehetett erre következtetni. Reggeli után egy nagyon hosszú kirándulás következett, konkrétan 3óra séta, ha nem több. Út közben közölték velem a lakótársak, hogy még októberben megcsináljuk mi is a Caminót- 4nap 100km, és erről kapunk lapot, szóval lesz testi-lelki megtisztulás még. Egy nagyon szép kilátóhoz sétáltunk fel, ahol szintén rengeteg nemzetiség előfordult. Szegény olaszok meg elaludtak egy kis sziklán, hát ők tudnak bulizni!!! Még egy hét és hozzánk is megérkeznek az olasz lakótársak. Miután ebédeltünk, megcsodáltuk a tájat, fényképezkedtünk sirályokkal, és elindultunk lefelé. Innentől kezdve jöhetett a Szieszta. Lesétáltunk a homokos partra, ahol bökte a lábamat a sok kis kagyló, de ez mit sem számított, a látvány ami fogadott kárpótolt bőven. A nap nagyon tűzött, a víz hideg volt, és gyönyörű. Kagylókat gyűjtöttünk, és közben egyre feljebb húztuk a pokrócot, mivel a dagály egyre csak tört előre. Délután 5ig volt csak tengerpart, mivel a víz teljesen feljött, úgyhogy szedelőzködnünk kellett. De cseppet sem bánkódtunk, mivel egy kedves néni (aki monokinizett, egyébként ez nem szokatlan, hiszen rajtunk kívül szinte mindenki ezt űzte) ajánlotta, hogy nézzük meg a sziget másik oldalát is. Hát így tettünk. Nagyon jó volt, mivel megállapítottunk,hogy ha az erdőben sétálunk, olyan mintha a Bükkben lennénk, de ha elnézünk jobbra látszódik az óceán. Igaza volt az idegenvezetőnknek ez a látvány is leírhatatlanul szép volt! (majd jönnek a képek). Olyan hamar eltelt ez a 7óra hogy észre sem vettük, és már a hajón csücsültünk, pontosabban feküdtünk, mert nagyon fáradtak voltunk. Vigoban még sétáltunk, és kávézót kerestünk. Bekukucskáltunk egy templomba, ahol hallgathattunk egy kis spanyol misét is. Egy hangulatos teraszra ültünk le, ahol megtudtuk, hogy a tulajok ecuadoriak, a pincérlánynak csak úgy pörgött a nyelve míg mesélt az életéről. Ittak a többiek sört is, ami azért volt jó, mert így kaptunk tapast is- olívabogyót chipsszel!!!! Majd mikor már sötétedett elindultunk hazafelé. Éjfélkor értünk Santiagóba, de az utcán még sokan sétáltak, ráadásul aznap a Katedrális előtt pont koncert is volt, melyre csak korlátozott volt a létszám, a berlini Loveparade szörnyűsége miatt. De én nem bánom, hogy ez ma kimaradt, hiszen szebb élményben volt részem! A holnapi nap pedig a pihenésé, és a takarításé, mivel itt vasárnap semmi sincs nyitva
Besos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése