2010.09.22.

Ma végre egyetlen utcát sem tévesztettem, és sikeresen megérkeztem a suliba. Hamar eltelt megint az egy óra, szorgosan jegyzeteltem, és füleltem, hogy minden szót megértsek. Hazafelé vettem egy empan(ny)adát- ez ilyen tésztába tekert tonhal, vöröshagymával, de az íze picit savanykás, mint a káposztának. Nagyon ízletes egyébként. Mikor hazaértem várt rám a kötelesség- Pocahontas és a spanyol. Csinálom a www.livemocha.com oldalt, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, mert tényleg nem terhel le agyilag, és ha naponta csupán egy órát is foglalkozunk a nyelvvel, tuti, hogy sikerül a fejlődés (legalábbis én ebben reménykedem). Este végre lesz az első Erasmus bulim, azért kíváncsian várom, de egy picit fáradt is vagyok! Este leküldtük a Gábort boltba, hogy vegyen Sangriát, mert hát azért meg kell adni a módját az ünneplésnek! Míg kivasaltam a Dóri haját beszélgettünk, és iszogattunk. 10körül megjött Timi, és hozta az új lakótársát Emma-t, aki Észak Angliából (talán Leeds-ből) érkezett. Nagyon szimpatikus lány. Ki jöttek kis kuckójukból a mi lakótársaink is, úgy látom kezdenek már picit feloldódni. Dóri Marqueritaval váltott üzenet, aki kérte, hogy menjünk át Chris-hez bulizni. Na most, nekünk gőzünk nem volt róla, hogy ki az a Chris (Quién es Chris?) de elindultunk. Egy kis séta után odaértünk a házhoz. Chris egy német fiú, akinek vörös haja van, és van a szobájában egy bicikli! A lakás nagyon pici, de nagyon szép, tuti nagyon drága lehetett. Mindenki ült a kanapén, iszogatott, és beszélgetett, tisztára olyan feeling volt, mint az amerikai filmekben. Megismertem egy román, egy norvég, és egy német fiút. Olyan 2körül elindultunk a buliba, közben megérkeztek Marcoék is Adriánnal (kedves olasz lakótársam meg is jegyezte, hogy az Adrián milyen jól beszél spanyolul, pedig ha tudná, hogy ő tényleg az :-) ). A buli az Óvárosban volt, egy kis eldugott utcában. De nem mentünk be rögtön, mert a szomszéd kocsmában ital akció volt. Egyet fizetsz, kettőt vihetsz! Marco kért egy fekete löttyöt, és azt állította, hogy az kávé. Megkóstoltam, és igaza volt. Nagyon finom, édes kávé íze volt, olyan mint nálunk a kávés csoki, és likőrre emlékeztető volt az állaga, de szerintem annál picit erősebb, ez tipikus Gallegó specialitás (majd viszek haza szerintem, várom a jelentkezők névsorát, aki megkóstolná). A szórakozóhely bejáratánál mosolygós kidobók fogadtak minket, akik szóltak, hogy lehet nyerni egy hetes spanyol utazást (az est folyamán osztogatnak sorszámokat, amit szeptember 29.-én sorsolnak majd ki). A zene az alagsorban volt (tisztára győri lapos), de mivel "még csak 2óra" volt, nem igen voltunk sokan. Olyan fél 3körül gyűltek az emberek, a pultok mellett kis empanadát osztogattak kóstolóként. A zene nagyon jó volt, gépről ment, közben a tv-ben ment hozzá a videoklip, néha benyomtak egy kis hazait is, de nagyon jó volt. Beszélgettem, vagyis próbáltam két helyivel is, és fényképezkedtünk a helyi fotósnak. Megjött a magyar lány is, aki szokásához híven, megint kevert valakivel a buliban. Nem tudom, nekem ez picit fura. Kijön valaki Erasmussal, és ilyen életet él, persze sokan mondják, hogy Erasmus- és ez erről szól, de nekem nem. Én azért vagyok itt, hogy megtanuljam a nyelvet, és megismerjem a másik országot, ismerjek több embert, jó persze a szórakozás is fontos, de ez a fajta szórakozás nekem nem kell! Ki tudja lehet tényleg felnövök lassan.Szóval hazafelé ezeket a dolgokat tárgyaltuk a lakótársaimmal. Nagyon örülök, hogy mi így 5en összekerültünk, és hasonló az életfelfogásunk, hasonló a véleményünk. Ez nem véletlen!