Szinte hihetetlen, de már október van! Mondjuk a mai dolgok kicsit felpörgették az eseményeket, mivel korán keltünk. Uticélunk mára A Coruña! A vonatunk 10:30kor indult. Marcoék fél 10re jöttek ide, és a csapat elindult (olasz-magyar felállásban). Gábor sajnos nem tudott velünk jönni, mivel jelenése volt a fogdokinál (de azért a képek biztos "kárpótolják"). A vonat nagyon más volt mint nálunk. Első, ami a legszembetűnőbb az a tisztaság (de nemcsak a vonaton figyeltem meg ezt a jellegű tisztaságot, hanem mindenhol- utcán, lakásokban, iskolában). A másik feltűnő dolog, hogy konnektorok voltak kialakítva az ülések között, illetve volt egy kistévé, ami mutatta, hogy merre haladunk, illetve milyen sebességgel (nem is gondoltam, hogy a vonatok 150km/h- val haladnak). Fél óra alatt már a városban is voltunk. Leszálltunk, és tétlenek voltunk, hogy merre is menjünk. Végülis buszra szálltunk, és elmentünk a központig. Bementünk egy Turinformba, ahol nagyon készségesek voltak. Bekarikázták nekünk a látnivalókat. A városban mindenhol pálmafák voltak, a játszótereken kis egyenruhába öltözött gyerkőcök futkostak (nagyon jó ötletnek tartom az egyenruhát, mivel így mindenki egyforma, nincsenek megkülönböztetések szegények-gazdagok között). Első városnéző állomásunk az Óváros Főtere volt. Nagyon szép volt. A főtér közepén állt egy oszlop, mely előtt lobogott a tűz. Maria odament egy helyi rendőrhöz, aki nagyon jópofa volt. Telefirkálta a kistérképünket, és még éttermet is ajánlott, hogy hol és mit együnk. Megkérdezte honnan jövünk és az olasz szóra rögtön derűs lett az arca. Én nem tudom, de itt Spanyolországban az emberek mindig mosolyognak, segítőkészek. Hogy ez miből ered nekik azt nem tudom, de jó érzéssel tölti el az embert, főleg a turistát. Mi magyarok miért nem tudunk ilyenek lenni? Elmentünk egy "Jardinba'- Sir John Moore emléke volt mindehol jelen, majd egy kis szigetre (Castelo de San Anton) , ahol nagyon sokat fényképeztünk. Innen picit fáradtan indultunk tovább, majd betértünk egy kis plaza szerűségbe, ahonnan feltöltődve indultunk tovább. Felszálltunk egy kis villamosra, ahol megismerkedtünk egy nénivel, aki szintén beszélt olaszul. Ő is útbaigazított minket, sőt mikor leszálltunk az idősek köre, aki közben körénk gyűlt fényképeket csinált rólunk. A fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy a "híres" stadiont nézzük meg, igen ám, de oda nem lehet csak úgy bemenni. A mez bolt pedig csak 17:00kor nyit. Mit is csináljunk addig?! Nem sokat gondolkodtunk, lementünk a strandra (mondjuk fürdés idő nem volt), lefeküdtünk a homokba, bekapcsoltuk a zenét, és élveztük a tengeri levegőt, és a víz hangját. Nem messze tőlünk fiatalok csoportja mikrofonnal a kezében énekelt (lehet valami tehetségkutatóhoz készítettek klippet?! :-) ) 5kor visszamentünk a bolthoz, ahol mi lányok a próbafülkében kiszedtük a gatyánkba ment homokot, bár a bőrünk csillogott a kagylóhéjtól. Felpróbáltuk a vicces sapkákat, majd mikor a fiúk végeztek elindultunk valamerre, ahogy Dóri mondaná: "Dónde Vamos?..Vamos". Épp elmentünk a stadion mellett, mikor egy emberke akkor jött ki a zárt kapuk mögül. A fiúk lecsaptak rá, és meggyőzték, hogy hacsak egy rövid időre is de menjünk be. Hát, nekem sokat nem mondott egy stadion, szerintem ugyanolyan, mint máshol. Innen egy másik sportboltba mentünk, ahonnan a fiúk "mez zsákmánnyal" boldogan távoztak. Elindultunk nagyon "cansado"-san a vasútállomásra. De ha tudtuk volna, hogy merre van. Maria ismét leszólított egy rendőrt (itt nagyon sokan mászkálnak az utcán az egyenruhások, de Compostelában is, és ők tényleg nagyon segítőkészek és rendesek). Elmentünk az általa jónak mondott buszmegállóhoz, de amit még korábban is írtam beigazolódott. A spanyol útbaigazítás nem mindíg jó, sőt. Itt is ha a rendőrre hallgatunk várhattunk volna jó sokáig a buszra, így hát elindultunk gyalog. Majd egy járókelő aki éppen oda indult mint mi, megmutatta a helyes irányt. A buszunk pont jó helyen tett le minket. Fél órát kellett csupán várni a vonatunkra, addíg leültünk Tapasozni. 20:00kor már otthon is voltunk, hulla fáradtan, de a többiek kitalálták, hogy csináljunk egy vacsorát nálunk. Elmentek boltba és megvették a szükséges alapanyagot a cukkinis, rákos tésztához, még fagyi tortát is vettek. Én sajnos nem vettem részt a vacsin, mert a nap végén nem igen éreztem jól magam, picit (nagyon) megszédültem, így lefeküdtem aludni.
Buenas Noches chicosok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése