2010.10.15.

Péntek:

Végre nincs suli ma! 11kor ment a Gábor fogorvoshoz, így gondoltam én is elmegyek vele, hiszen süt a nap is, így ez egy tökéletes idő a kirándulásra és a sétára, Dóri nem jött velünk, mert szegény még mindig az ágyat nyomja. A doki sajna nem ment sokra Gáborral, mert szegény még mindig köhög. Míg vártam Gáborra engem a váróterembe egy kedves néni szórakoztatott, aki panaszkodott, hogy milyen meleg van, ő meg kabátban van. Doki után elmentünk bankba, ahol Gábor befizette a beiratkozáshoz szükséges 15euros biztosítást (mert nálunk azt a kormány fizeti, ellenben itt a diákoknak kell állniuk ezt a plusz költséget). Innen elmentünk sétálni a belvárosba, onnan pedig bementünk egy templomba, ami mindig útba esett nekem suliba menet, de nem volt alkalmam bemenni eddíg még. Még belépőt is szedtek (1.50-ért). A templom belseje nagyon tetszett, ellenben a múzeum rész kevésbé. A múzeum konkrétan papi kellékekből, gyertyatartókból, üvegekeből, templomi berendezésekből állt. Ezért akár még otthon, nálunk is kérhetnének pénzt. Gábor nagyon megéhezett, így bementünk egy étterembe, ahol a Kóla mellé tapasként egy kis tál spagettit adtak, és sajtos bagettet. Én akár ezzel jól is lakhattam volna. Én nagy bögre cappucinót kértem, hozzá pedig kaptam piskótát, és Santiago torta darabot (ezzel sem jártam rosszul). Gábor ebédre hamburgert evett, méghozzá szallonásat. Itt nagyon mást értenek hamburger alatt- két szelet buci zsemle az stimmel, de ebbe csupán egy vastag szelet húst tesznek, és jelen esetben a szalonnát,de semmi mást: semmi uborka, paradicsom, hagyma, ketchup, mustár.

Jól lakottan elmentünk még a Carefulba (mondjuk én szerettem volna megnézni azt a kiállítást, ami már csak ma van nyitva, de nagyon elszaladt az idő, és már 4óra volt). Bevásároltunk és hazamentünk. Otthon mindenki intézte az ügyeit, mert holnap korán megyünk kirándulni, és rá kell készülni a napra! De volt egy közös ügyünk is, a sütés. Nekiálltunk közösen készíteni házi sajtos pogácsát és bögrés epres, barackos sütit. Nagyon izgalmas volt, és jó a közös munka. Én szaggattam a pogikat, Dóri csinálta az édeset, Gábor pedig mosogatott. Ez az igazi csapatmunka ám! És a végeredmény is meglepően jól sikerül! Szép munka volt chicosok!!! :-)