2010.10.25.

Hétfő:

Ismét egy újabb hét eleje, de az utolsó hétfő az októberből.és utolsó napja van itt nálunk az olasz barátnőnek, így a mi tiszteletünkre készít egy búcsúvacsorát suli után. A mi fiúknak nagyon jót tett, a barátnője jövetele. Mikor szeptemberben jöttek ő nem beszélgetett (jó nyílván a nyelvi nehézsségek miatt), kezdetben fütyült és énekelt a fürdőszobába menet, de ez a szokása egy hét után alábbhagyott. Miót Candida velünk van újra énekel és dúdolgat, állandóan mosolyog és beszél is. Nicsak, nicsak mire jó egy jó barátnő?! J

Suliiban „Nathaniel Hawthorne: My Kinsman Major Molineux” művét elemeztük. Végre egy óra, ahol nem kiabál a tanár. Behozta a kis Apple laptopját, és beszerelte a diavetítőt hozzá. Nagyon nagyon tetszenek az Apple termékek, olyan letisztultak, finomak, az ember fél hozzájuk érni, de élvezném a „társaságukat” az tuti! Egyszer nekem is lesz ilyenem!!! J :-P Óra végén még egy kis filmet is bejátszott nekünk, mely az ötórai teát kapcsolja össze Kinsmann-el, aki Bostonba költözik és az ő kalandjait ismerhetjük meg.

Hazamentem, picit pihentem, majd 16:00kor elindultam a városba, vettem képeslapot haza, mert szülinapi meglepit akarok küldeni (cicákosat vettem, süveggel a fejükön ülnek egy tortában- és ki lehet hajtogatni), meg elmentem még szoliba is- mert „megérdemlem”. A lány már megismer, és tudja mennyire szeretnék menni. Szimpik az emberek itt nagyon!

A kétórás órától tartottam, de felkészülten érkeztem most,  megírtam a képeslapokat. Óra után odajött hozzám egy szőke, fehérbőrű lány, aki észrevette, hogy én is Erasmusos vagyok (jó, a jelenlétire ráírtam, hogy Erasmus), és mint kiderült ő is az, méghozzá brazil (ezért van jelentősége a hajzínének, bőrszínének). Én inkább valami északi országból valónak néztem volna: svéd, norvég, lengyel. Együtt mentünk ki óráról, és eljött velem a katedrális felé, mert még elkellett ugranom Dórinak képeslapért. Beszélgettünk arról, hogy ennél a tanárnál semmit nem lehet érteni, konkrétan azt sem tudjuk, hogy miről szól az óra! Megegyeztünk abban, hogy holnap találkozunk órán!

Otthon már terjengtek  finom illatok, Candida nagyon kitett magáért: két tepsi lasagne, saláta, bagett. A többiek fél óra múlva érkeztek, megterítettünk, nyitottunk bort, kocitottunk, fényképezkedtünk, majd elkezdődött a kulináris élvezet. A lasagne eredeti olasz paradicsomból készült, a hús nem az a zsíros volt, mint nálunk, és érződött az olívaolaj is. Nagyon ízlett, még sosem ettem eredeti olaszt lasagnét, bár Candida szerint anyukája jobban csinálja. Mi meglepetésként vettünk sajttortát, ami picit fagyott volt, és nem volt sajt ízű, de az áfonyalekvár javított a helyzeten hozzá. Mivel ők főztek, mi mosogattunk, igazi csapatmunka a miénk! A mi olasz lányunk nagyon kis lusta, nem segített semmiben, sőt ha ő főz, még a tűzhelyet is úgy hagyja, ellenben az új olasz lányunk eltörölgetett maga után, igazi kincs ő Andrea-nak (csak ki tudja, hogy megbecsüli-e- vannak Erasmusos pletykák az angol lánnyal és vele). Még beszélgettünk olyan egyig, aztán lefeküdtünk aludni, mivel holnap suli.

Köszönjük Candida!