Csütörtök:
Valahogy sosem sikerül
időben elkészülnöm. Ma is fél 9re kellett (volna) mennem, de megint sikerült
elkésnem: jó mondjuk „csak” 5percet, de akkor is. Ma a csoportos foglalkozáson
ismét egy olasz lánnyal kerültem össze Chiaraval- nagyon aranyos lány, és már
próbálkozok az ismerkedéssel is, szigorúan spanyolul. Az óra ma is igen kemény
volt, nagyon gyors a tempó: vettük a testrészeket, a betegségeket, egy kis
nyelvtan is volt, magnó is. Óra után elmentem a „Facultad de Filosofía”
tanszékre aláíratni végre a szerződésemet. Egyből odataláltam az irodájába (ami
nem volt nehéz, mert kapásból a lift mellett vol). A prof. tipikus spanyol
volt- pörgős emberke, és igen vagány is- nem fogott a tolla, és szépen az
aszatlától nagy lendülettel elhajította („repül a toll, ki tudja hol áll meg, s
ki hogyan talál el”). De nem volt vége a hivatalos ügyintézésnek, mert közölte,
hogy neki nincs pecsétje, ezért menjek át a „Facultad de Geografía y Historia”
tanszékre a titkárságra, és szerezzek pöcsétet. Átcammogtam, ahol is volt
szerencsém kifogni egy olyan titkárnőt, aki vagy fél ürát dumált vidáman egy
másik nővel, én meg az ajtaja előtt vártam „vidáman”. Megszerezve a pecsétet el
kellett mennem az ORE-ba, ahol elfaxolták haza a papíromat, már csak arra kell
várnom, hogy visszaküldjék és akkor végre október végén beiratkozott hallgató
leszek!!! YUPÉÉ!!!
Beültem a büfébe, ahol
„sandwich york”-ot kértem, ami egyszerű sonkás pirítóst jelent, majd egykor
elkezdődött a föci órám. Szinte hihetetlen de ma először végre felfogtam
rendesen az anyagot: ma Dél- Amerika kőzettana és felszíne volt a téma, fél
oldalt sikerült is jegyzetelnem. Mint kiderült itt is vannak beadandók az órára
( de, hogy ezeket is mikor csinálom meg?). Nem is értem, a többi Erasmusosnak
nincsen semmi tanulnivalója, csak nekem? Vagy én vettem fel bonyolult, nehéz
tárgyakat? De hát okosodni jöttem ide…
Óra után végre
hazaestem, ahol Gáborral megnéztünk egy dr. House részt, és rápihentünk az
estére, ugyanis 9kor megyünk sushizni.
Fél 9kor felpörögtek
az események, jöttek a columbiaiak, és az egyik magyar lány is, akit már jó rég
láttunk, mert elrepült múlt héten a barátjához Frankfurtba. Velünk tartott még
az olasz lány Candida is- aki egy hatalmas fényképezőt is hozott magával.
Nagyon szimpatikus lány nekem, igazi, pörgős- belevaló láyn. Így a kiscsapat
elindult Marquaritához, az olasz lányhoz, majd onnan mentünk az ORE mellett
található étteremhez. Út közben szükségünk volt egy kis útbaigazításra, de
szerencsésen megérkeztünk azért. Már le volt foglalva 15fő részére az asztal,
nagyon hangulatos kis étterembe mentünk. A wc tetszett a legjobban, rendes
kagylóból volt megcsinálva a mosdó, és a virágváza is. Volt sushi pálca is, meg
miden ami kell. Én picit lebetegedtem,
szóval egy „green té helado”-t kértem csak, ami nem volt életem legjobb
„zöld” fagyija, de azért elment, főleg a pirított mandula hozzá. A többiek
különféle makikat rendeltek, és algába tekert egyéb finomságokat. Hozzá
kísérőként elfogyott 4üveg bor is, és desszertek is. A számla végösszege nagyon
megugrott, csupán a 4üveg bor került közel 80euroba! A számla fizetésnél voltak
gondok, mert szerintünk a pincér felszámolt még pluszban egy egész adag ételt,
hiszen 21euro csak nem tűnhet el nyomtalanul! Hazafele szórakoztattak a
columbiaiak (akik holnap mennek Portugáliába) és igen elnevetgéltek az én
gyenge spanyolomon- de legalább próbálkozom, nem?
Nagyon elfáradtam, meg
a náthám is kezdett erősödni, szóval a „boteillon”- ra én már nem mentem el
Magihez. Lillával, Cecile-vel: ő norvég, aki Oslo-ban lakik, és gyógyszerésznek
tanul, meg a columbiaiakkal és az olasz lakótársakkal hazamentem (Maria nem
jött el, mert nem szereti a sushit), így hajnali fél háromkor kerültem ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése