2010.10.18.

Hétfő:

Utálom a hétfőt! Reggel busszal mentem suliba (1euro), mert nem bírtam mozgatni a végtagjaimat, annyira nem álltam át a hétvégéről még. Az óra eleje  rögtön észhez térített. A tanárnő kikelvel kiabált az osztállyal (bár Gábor azt mondta nekem itthon, hogy valószínű csak a temperamentumuk más, de most nem ez volt). Annyira ki volt kelve magából, hogy nem csináljuk a beadandókat (ezt még én is megértettem), és közölte, hogy holnap zh! Szuper! elmondta, hogy melyik csoport hány órakor írja. Majd elkezdődött az óra, de a levegő dovábbra is izzott. Nagyon megijedtem, hogy most mi lesz. Órán Edgar Allen Poe-t vettük. Egyébként ez az óra nagyon tetszik, és még értek is belőle valamennyit. Mindenképpen hasznosnak tartom, hogy van órám angolul is, így „két legyet ütök egy csapásra”. Óra után vettem pár képeslapot, amit feltudok adni a szeretteimnek, barátaimnak. Majd hazajöttem szusszanni picit, aztán elindultam „a Plaza de Galícián” picit nézegetni a boltokban, ez olyan jót tesz az én kis lelkemnek néha. Csak bemenni egy „illatos” boltba, végigtapogatni a csini rucikon, felpróbálni őket!! Ezt imádom, tudnám egész nap csinálni. Majd elmentem szoliba a megszokott törzshelyemre, ahol a csajszi már megismer! Ezt követően mentem órára. De milyen jól tettem, hogy előtte kikapcsoltam magam, mert ez az óra olyan volt, mint egy kínzás. Eltelt egy óra, én boldogan fellélegeztem „volna”, de csak nem hagyta abba a tanár, mint kiderült mikor néztem az órarendemet még szeptemberben jól láttam, hogy ez az óra kétórás, de legelső alkalommal nem tartotta meg, most viszont pótolta ezt a hiányosságát. Nem bírtam nagyon, mocorogtam, szavakat jegyeztem fel. De itt tényleg semmit nem értettem. A tanár „Úr” motyog, prüszköl, köhög, szlenget használ (szerintem). Nagyon-nagyon fáradtan mentem haza, már semmire nem volt erőm! L