Szerda:
Szerencsére ma csak
10:00-ra kellett mennem angolra. Órán szorgosan jegyzeteltem, mert végre azt
veszem észre, hogy egyre jobban tudok figyelni, koncentrálni a tartalomra.
Kezdem megszeretni egyre jobban az angol irodalmat is, nem olyan pesszimista hangvételűek, mint a magyar költők, írók művei, mint: Ady, Petőfi, József
Attila-> csak, hogy a magyar irodalom nagy alakjait említsem!
Óra után hazafelé
sétáltam, betértem a Zarába is, mikor Gábor felhívott, hogy nincs-e kedvem
elmenni vele a postára feladni hivatalos ügyét. Mivel jó idő is volt, és
végeztem is mára, gondoltam miért ne. Tegnap ugyis kihagytam egy órát, hogy
búcsút vegyek Candidától, ma pótoltam a hiányzást, szóval jól jön egy kis
relax. Postára menet beugrottunk egy sütizőbe, már múltkor voltam benn, és
egész jó dolgokat árulnak. Elfeleztünk egy creme napolitana-t, és ittunk egy
jó, frissen facsart narancslevet. Nekem az az igazság, hogy nem ízlik az itteni
narancslé, nagyon édes, és nincs olyan sok rost benne- bár tudom, hogy otthon
is import a narancs, és sok a spanyol, de tuti nem Santiagói (bár lehet ide meg
pl. Afrikából hozzák J ). Ezután mentünk
a postára, ahol szerintem a putosok tuti ismernek, mert már minden áldott nap
ide járok levelet feladni. Múltkor nagyon vicces szitu volt: adtam fel a
lapokat, amiket Dóri adott nekem, és ő adott egy babarózaszín csókot a lapra, a
postás pedig azt hitte, hogy azok az én lapjaim, és nagyon mosolygósan, sunyin
vigyorgott! :-P
Otthon már vártak a
hivatalos levelek, elintéznivalók. Mivel eszembe jutott, hogy ma kirándulnak
otthon a többiek (még az ügyintéző is), ezért választ még nem kaptam, csak a
tenerifei szálloda írt, hogy várják a szerződést, és, hogy minél előbb küldjem
nekik. Este még tanulgattam, beszélgettünk Andrea-val, akinek egyre jobban kezd
kinyílni a „csipája”, de egyre jobban kezdem megkedvelni őt is. Jó fejek a
lakótársaim, meg kell hagyni, bár takarításban szó mi szó, nagyon lusták, főleg
a lányunk. Este írtam az otthoni angoltanáromnak is, hogy mi a helyzet „spanyol-honban”,
és leírtam a könyv címeket is, amiből tanulok, hátha tudok segíteni otthon.
Tényleg azt látom, hogy nagyon kevesen beszélnek idegen nyelven, és látom itt,
hogy a legnagyobb lehetősége annak, hogy szerencsésen nyelvet tanuljunk, hogy
merjünk megszólalni, akkor is ha nincs értelme a mondatnak. Kellenek a
súrlódások, a stressz helyzetek, még akkor is ha néha fáj, és legszívesebben
nem mondanál semmit, csak némán ülnél.
Hát ennyi mára a jó
tanács azt hiszem! Jóéjt Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése