Október 02. Szombat:
Ma direkt beállítottam az ébresztőórámat fél 8ra, hogy Fanny-tól eltudjak köszönni. Nagyon örültem, hogy megismerhettem őt (igazi belevaló csaj). Le a kalappal előtte, hogy ennyi idősen ilyen bevállalós. Suli mellett bebarangolja a fél világot. Járt már Hollandiában, Franciaországban, Spanyolországban, Egyiptomban és még ki tudja mennyi országban megfordult a 20as éveiben. Ez igen! Mondjuk nekem lehet, hogy nem menne ilyen hosszú ideig távol lenni a szeretteimtől, de úgy, hogy mondjuk néha néha hazalátogatok és után megyek tovább, úgy nekem is menne talán. Na mindegy!
A mai napon egyébként nem történt semmi különös. Takarítottam, tanultam, beszéltem az otthoniakkal, szóval nem mozdultam ki semerre. Este Dóriék elmentek az olaszokhoz vacsorázni, utána meg bulizni, de én most is "jókislány" voltam és inkább a feladataimra koncentráltam.
Október 03. Vasárnap:
Dél körül felkeltem és meglepetésképpen megcsináltam anyu receptje alapján a cserépedényes csirkét (mivel a sütő most már használatra készen van, és végre tiszta). Két tepsivel is csináltam, a rizs most sem lett a legjobb, de az itteni rizzsel valami nem stimmel (vagy én vagyok nagyon béna nem tudom)- tejberizs illata van, és olyan ragadós. Pedig jól megpirítom először és kevesebb vízzel is engedem fel. Kómásan keltek fel a többiek, hosszú volt az este/hajnal. Szóval ma mindenki pihent, és intézte a hivatalos papírmunkát. Gábor nagyon rendes volt, és segített neten jelentkezni a holnap nyelvi szintfelmérőre, amit 10:00kor írunk a Facultade de Filolog (x)ia karon (itt van amúgy is órám holnap 10:00kor- de ez most úgy tűnik így kimarad).
Október 04. Hétfő:
Ma van a nagy megmérettetés napja! 10:00kor írom a spanyol nyelvi szintfelmérőt. Olasz lakótársaimmal együtt indultunk el otthonról, de amint leértünk a lifttel, a bejáratnál már vártak minket a többiek: szintén olaszok, és az angol leányzó. Azt hittem gyalog megyünk, de egyeseknek az túl kényelmes lett volna, de így legalább megtudtam hol is van a buszmegálló, ami pont a házunk mellett van. Jött a 15-ös busz, és fel is szálltunk rá. Kb. fél óra alatt benn is voltunk a suliban, ahol már rengetegen várakoztak. 10óra volt, de tanárok még sehol (ez jellemző a spanyolokra). Már kezdtem nagyon unni a várakozást, aztán gondoltam hallgatózok kik is állnak a sorban. Voltak oroszok, olaszok (minő meglepő), franciák, brazilok, kolumbiaiak, németek, koreaiak... Fél 11kor végre bejutottam a terembe. Kiadták az útmutatást (holnap már lesz eredmény is), és nekiálltunk. Én az olasz lakótársam mellett ültem le, mert még ültetés is volt ám! A teszt elején általános kérdések voltak rólunk. A spanyol mondatok felett dőlt betűvel angolul is kiírták a kérdéseket, nekem mondjuk ez sokszor nagy segítség volt. Ezek után 70db karikázós kérdés volt.Hát az első öt kérdést tényleg értettem, meg közben néhányat, de a többit szépen betippeltem, lesz ami lesz, nekem úgyis az a lényeg, hogy tanuljak itt, és mindegy, hogy melyik csoportba kerülök. A karikázós után kifejtős kérdések jöttek. Megkérdezték benne, hogy mit tanulok, írjam le egy átlagos napomat, milyen az ideális lakótárs, melyik volt a legjobb nyaram, és végül mik a modern technika előnyei és hátrányai. Semmit sem hagytam üresen, ha alapmondatokat is, de írtam mindenhova. A teszt 90perces volt, majd mindenki útjára indult. Lementem a büfébe és ettem egy fincsi pirítóst, majd lementem újra a koordinátorhoz, persze megint eredménytelenül. Egyre inkább kezdem azt hinni, hogy ez az ember nem is létezik. Már nagyon unom, hogy le kell mennem mindig a Campus Surra. Még mielőtt a koordinátorhoz mentem volna beiktattam egy fodrászt is. Mióta itt vagyok a frufrum óriási méreteket öltött, és már szerintem az orromig ért. Még hétvégén kérdeztem a többieket elkísérnek-e, de rájöttem, hogy nem támaszkodhatok másokra, ha nekem elintéznivalóm van, így egy eldugott kis sarokháznál megpillantva a fodrász táblát bementem. Otthon még kikerestem szótárban a mondatokat, így könnyen megértette az "idősödő" fodrász hölgy, hogy mit szeretnék. Épp vendége volt, de nagyon kedves volt, és bevállaltam engem, miután megmosta a vendég haját. Nem tudtam, hogy mennyit fog kérni, csak reménykedtem, hogy nem dolgozik drágán, és 2euro-ból meg is úsztam a hajvágást. Így most már "kilátva" mentem a koordinátorhoz. Szóval a sikertelen út után hazamentem, és a többiek boldogan újságolták, hogy sikerült beiratkozniuk. Mikor mondhatom ezt el végre én is?! Ma nem fejeződött be ilyen hamar a tanítás nekem, mint ahogy eddig lenni szokott, 18:00kor mentem először az órámra, melynek neve: "Historia Económica de América Latina". Ez az épület nyerte el a tetszésemet leginkább. Nagyon szép volt, mint egy régi vár belseje. Dongaboltozat volt mindenhol, a csarnok előterében szebbnél szebb festmények, szépen kialakított kert, üvegfallal védve. Az emeletről pedig a szemközti templom tornácot, és tornyot lehetett látni. Könnyedén, útbaigazítás nélkül megtaláltam a termet, ahol összesen 10-en várakoztak. Hát nem leszünk annyian az előadásokon, mint otthon, az tuti! A tanár, hát őő.. érdekes jelenség volt. Nem csupán azért nem értettem az órából semmit, mert spanyolul beszélt, de azért sem mert nagyon motyogott. Nem hozott magával se jegyzetet, se tollat, se papírt, se semmit. Csak mondta és mondta. Még jegyzetelni sem tudtam, gőzöm nincs egyenlőre miről szól ez a tárgyam, de hát gyakorlat teszi a mestert. Miután hazaértem nekiálltam beadandót csinálni, hiszen holnapra le kell adnom a regény és verselemzést. Hosszú éjszakám lesz, már előre érzem, de legalább angolt is tanulok így.
Október 05. Kedd:
08:00kor elkészült a beadandóm! Gyorsan elkészültem és futottam is nyomtatni. Szinte tíz perc alatt kész is voltam, de elkezdett esni is az eső, így ismételten busszal mentem be órára (kezdek átállni a buszozásra, pedig nem kéne elkényelmesednem, főleg nem egy euroért). Órán mindenkinek kiadták a Pocahontas beadandóját, de ahogy az lenni szokott én nem kaptam meg az enyémet. (Óra után megkérdeztem, mert hát nem úgy van az, hogy mert gyengén megy a nyelv, és erasmusos vagyok félnem kéne utánajárni a dolgoknak). Bocsánatot kért a tanár, és odaadtam neki az új beadandót is (bár a többiek ezt nem tették még meg). De nem örülhettem annak, hogy nincs beadandó, jövő hétre Washington Irving a feladat. Yes!! :-( :-)
Óra után rohantam egy újabb órára, ami még nem volt. Ennek "színhelye" a tegnap már felfedezett "vár". Ezen az órán összesen 8-an vagyuk. Mindenkinek be kellett mutatkoznia, mivel ahogy kivettem ez nem kötelező óra senkinek (nálunk ez C-s tárgy lenne, de itt úgy különböztetik meg a tárgyakat, hogy kötelező- obligatori, vagy nem). Rajtam kívül volt még egy Erasmusos, egy német srác, de ahogy észrevettem neki nem okozott gondot a nyelv. Egyébként a tanár egy első látásra szigorúnak tűnő idősebb nő, de miután beszélt ez a megállapításom egyre kevésbé tűnt valószínűnek. Hogy mi is ez a tárgy? "X(g)eografía de Latinoamérica". Ma csak tájékoztatás volt, hogy milyen könyveket kell elolvasni, miből tanulunk, persze jegyzetelni itt sem fogok tudni nagyon, hiszen ez is spanyol óra. Óra után elmondtam a tanárnőnek, hogy "csupán" decemberig vagyok, és, hogy nem megy még nagyon a nyelv, de azt mondta ne izguljak menni fog az! Itt tényleg mindenki nagyon segítőkész. Óra után hazamentem, mivel a következő órám csak este lesz/ vagyis lett volna mivel mielőtt indultam volna a suliba olyan szédülés jött rám, hogy még felállni sem tudtam, sőt mozgatni a fejemet sem. Nagyon bepánikoltam, és nem tudtam mi tévő legyek, de a nem mozgás, és alvás tűnt a legelfogadhatóbbnak. Bejöttek a többiek, hogy miért nem mentem még órára, és szegények látták, hogy valami nem oké, de hát ők sem tudtak mihez kezdeni, csupán az ablakomat tudták kinyitni, hátha a levegő jót tesz. 19:00kor picit megpróbáltam magamhoz venni a netet, mert felkerültek a tegnapi teszt eredmények, és kíváncsi voltam hova tettek. Szinte biztos voltam benne, hogy a legkezdőbbe kerülök, de tévedtem. A2.2.-be vagyok! Az nem is olyan rossz szerintem. :-) De nem tudtam nagyon örülni, mivel annyi erőm volt csupán mára még, hogy átöltözzek és ágyba kerüljek. Nagyon remélem, hogy holnapra mindez elmúlik, nem akarok kihagyni még egy órát!!!
Itt a beadandóm linkje, hátha érdekel valakit mit is alkottam:
https://docs.google.com/document/edit?id=1om_M1IUF64vje7-AdclRoctU5l38W0_B6BbhhtbNrPU&hl=en#
Október 06. Szerda:
Sajnos ma sem lettem jobban! Így ki kellett hagynom két órámat. Egész nap próbáltam nem gondolni arra, hogy mi lesz, csak nyugodtan feküdni az ágyban és enni, inni! Fél 4re összeakartam magam mindenképpen kaparni, mert az első spanyol óra már ma elkezdődik. Szép, óvatos mozdulatokkal elkészültem, és busszal bementem órára. Az óra a C aulában volt, de láthatóan a terem előtt és bent senki sem várakozott. Egy francia lány is velem volt, még ez volt a szerencse és megkérdezte a portán, hogy hol van az óra. Éppen kezdésre meg is találtuk, ahol már többen is ültek. Egy szimpatikus lány mellé ültem le, aki hát persze, hogy olasz volt, a neve Giovanna. Rengeteg olasz volt a teremben, sőt 18an voltunk a tanárnővel (Nuriával) együtt és volt 2francia lány, 2brazil lány, egy lengyel (talán), meg én, és ennyi a más nemzetiség, a többi mind olasz volt. Az óra egyébként nagyon tetszett, először kaptunk egy lapot, amin kérdések voltak. Pl.Qiuén habla francés, quién están coche?- vagyis ki beszél franciául, kinek van kocsija? Nekünk kellett körbesétálni a teremben és megkérdezni a többieket, hogy a felsoroltak közül kire mi igaz. Így tényleg összetudtunk picit kovácsolódni. A következő szintén egy játék volt. 4fős csoportokba verődtünk (én csak olaszok közé kerültem) és kaptunk egy táblát, bábukat és dobókockát. Ahova léptünk a bábukkal mindenhol kérdések voltak, amire válaszolni kellett. Ez is nagyon nagyon jó ötlet volt a tanároktól. Először féltem, hogy fog eltelni a 2óra, de szinte észre sem vettem az időt, bezzeg otthon a 2óra nyelv néha szenvedés, és folyamatos óra nézegetéssel telik. Az épület előtt hosstesek osztogattak chipszet, szóval még egy plusz pont a napban, és mintha a szédülésem is picit jobb lett volna, jó azért még gyenge voltam, de érezhetőbben enyhült.Jó volt még az is, hogy nem egyedül mentem egy darabig, hanem két csoporttársam (Valentina, és őő.. nemtudom sajnos a lány nevét- de ő is olasz az tuti) velem jöttek, és beszélgettünk is. Óra után be kellett még ugranom boltba, mert az egyik magyar lánynak a szülinapjára tortát sütöttünk (egyszerű bögrés süti, de kell hozzá tojás, és liszt is). Nuria megmutatta milyen könyvet kell megvennünk, így elmentem a Plaza Roja-ra, a legnagyobb könyvesboltba (3szintes) és megvettem az "Aula2" című könyvet (hát nem olcsó dolog az tuti, 18euro, és nem is vastag)- de hát a tanulásért áldozni is kell. Otthon a többiek csinálták a beadandójukat, így bevállaltam a torta, vagyis inkább süti készítést. Az első nagyon megégett, de ezt éreztem is, mert a tepsi túl lapos volt. Így még kettőt csináltam, egy csokisat és egy simát, baracklekvárral és barack befőttel. Bevallom őszintén nekem annyira nem ízlett, de remélem azért jó lett. Este átjött Susana a német lány, és William a brazil fiú. Ők segédkeztek a díszítésben, és szeletelésben. Én a bulira nem mentem el, ami tudom nem illő dolog, de még éreztem, hogy gyenge vagyok, és az első az egészség, hiszen össze kell szednem magam, hogy bírjam a későbbi megpróbáltatásokat, nemigaz?
Október 07. Csütörtök:
Ma délelőtt végre jelentkezett a koordinátorom titkára (de úgy, hogy előtte haza kellett írnom, hogy mit csináljak), és holnap végre vihetem be a papíromat és beiratkozhatok, yupééé!!
Egyre kellett ma suliba mennem, ahol a tanárnő diákat vetített nekünk Latin- Amerikáról. Sajna sokat nem értettem, de otthon utánajárok a dolgoknak. A terem dolog picit érdekes volt, mivel én türelmesen vártam a 19-es terem előtt, ahol nem volt senki. Lementem a portára megkérdezni, hátha tud nekem segíteni a portás, de ő is csak megerősített abban, hogy jó helyen voltam. Épp indulni akartam vissza, mikor jött velem szembe német társam, és mondta, hogy mindig a földszinten lesznek az óráink. Szerencsém volt nagyon. Óra után boldogan állapítottam meg, hogy legközelebb csak szerdán megyek suliba, mert szünet lesz hétfőn és kedden. (jó nyelvre menni kell hétfőn is- de csak a mi tanárunk tartja meg, mondjuk nem bánom, legalább tanulom a nyelvet). A szünet oka: "Fiesta Nacional de España".
Otthon pihentünk, és este átjött Carmen is a szerelővel, mivel nemsokára be kell üzemelnünk a fűtést. Pár napja folyamatosan esik az eső (jó mondjuk nincs hideg kinn- olyan 19-22fok körül lehet, de a lakás az hideg). Sajnos a bojler elromlott, és két lehetőség van: 1. teljesen kicserélik, 2. megjavítják. De hosszú távon az egyes a legjobb választás. Mondjuk nekünk teljesen mindegy, csak szegény főbérlőnknek nem. Holnap megyünk kirándulni Lugoba, ahol vásár van, olyan mint nálunk a búcsú. A többiek nem állnak meg, ők szombaton is és vasárnap is Portóban lesznek, és buliznak. Én is mentem volna, de közösen jobbnak láttuk, hogyha a gyengeségem miatt inkább itthon maradok, meg hát lesz még lehetőségem Portugáliába is átmenni majd. :-)
Ui.:Megjelent az első cikkem, amit otthonra írtam, itt megtekinthető (16.oldal)
http://www.ajtoo.hu/ujsag/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése