2010.10.14.

Csütörtök:

Ma 06:05kor szólt az ébresztőm!!! UTÁLOM!! Sosem zavart az óra, de most valahogy nagyon nyügösen keltem. Kint olyan sötét volt még. Elkészültem nagy nehezen, és lementem a buszmegállóba. Tudom, hogy a séta nem árt, de nem volt erőm ma gyalogolni a suliba. A tegnapi napból okulva gondoltam ma csak egy kabit veszek fel, és a pulcsit hanyagolom, hát nagyot tévedtem. Hideg volt, 12fok! A buszmegállóban már álltak az emberek álmatagon, akárcsak én, jöttek a sulis kis uniformisos gyerekek, hozták a pékségbe a kenyeret (Isteni illatok terjengtek). Már vagy 20perce álltam a buszmegállóban, és kezdtem aggódni, hogy nem fogok beérni időben, így megnéztem a menetrendet. A gyanúm beigazólódott. Tuti, hogy nem érek be, a busz 08:25kor jön, és nekem mikor kezdődik az órám? hát persze, hogy fél kilenckor. De hát, ez van! A busz tömve volt diákokkal, akárcsak otthon. (bár a győri 22-es buszt nem győzi le, ott aztán van heringparty reggelente). Hamar megtaláltam a tantermet, ahol csak lányok voltak, és voltunk vagy15en a csoportban, mindenkinek kinn volt a kis névtáblája is. A tanárnő nekem sokkal szigorúbbnak tűnt (Carmen), mint a másik (Nuria). Ezt is eltaláltam, mint ahogy később kiderült. Odaadta mindenkinek a tematikát, és fel is olvastatta- méghozzá pont velem- lefektette a szabályokat is (tilos telefonálni, csak ha szülő kórházban van, stb…). Majd mindenkit más nemzetiség mellé ültetett. Itt is voltak olaszok (minő meglepő), de sok lengyel is volt (én is egy lengyel leányzóval kerültem össze). Volt egy nő, szerintem volt vagy 50éves, és mint kiderült ő is erasmusos, méghozzá brazil, bár nekem inkább kóreaianak tűnt (Dóri mondta később, hogy az ő szaktársuk a mesteren). Le kellett még mennünk a fénymásolóba venni 1,20ért nyelvtani gyakorlót, jah és kiderült, hogy amit tegnap vettem könyvet nem is jó ide. Az óra nagyon összetett lesz. Lesz egy itthoni rész, és egy sulis. A suliban csak beszélni fogunk, nyelvtanozni pedig csak itthon. Minden órára meg van, hogy mit kell megcsinálni a nyelvtankönyvből és mennyit kell olvasni a regényből. Ezenkívül meg kell nézni egy Almodóvár filmet is: „Mujeres al borde de un ataque de nervios”- és beszámolót kell írni róla. Mint akinek leszívták az agyát úgy jöttem ki óráról, majd elmentem az Ore-ba lerendezni a koordinátor dolgot. Három nő ült egy asztalnál, közülük egy szólt hozzám angolul, kettő pedig spanyolul felváltva. Már tudtak az ügyemről, mert a számítógéphez volt ragasztva egy postít a nevemmel. Próbáltak hívni valakit, de nem sok sikerrel jártak, szóval majd a nap folyamán hívnak. Kis kerülővel mentem haza, vettem „napolitanat”- csokis croissant, és kókuszos sütit- hát itt a kókusznak nagyon mellékíze volt, de ezt is kipróbáltam legalább. Ahogy sétáltam hangzavart hallottam, és felnéztem az egyik elkülönített emelkedőre. Piac volt! Már olvastam a Santiagói piacról, de még sosem láttam. Benéztem, és olyan volt mintha a pesti piacon lettem volna (bár ott még nem voltam, de tv-ben láttam, és hasonló volt). Volt külön hal, hús részleg, külön zöldség-gyümölcs stand, és ruhás rész. Nagyon nem néztem körül, mert gondoltam majd a többiekkel együtt eltudunk még jönni ide. Otthon már várt egy email az otthoni sulimtól, hogy baj van a bankszámlaszámommal, ezenkívül hívtak az „Ore”-ból is és bediktálták az új koordinátor nevét: Miguel Cabo. Na neki legalább rende neve van. Mivel spanyolul beszéltem, nem voltam biztos benne, hogy mindent jól értek, ezért kikerestem a tanárok nevét a suli honlapján. Ő a Geografía e Historia tanszéken van. Írtam is neki emailt gyorsan, hogy mikor tudnánk találkozni. Majd elfutottam a könyvesboltba megvenni a nyelvkönyveket és kicseréltetni az olvasmányt. Úgy tűnik sikerül mindent elintéznem. A könyvesboltban megláttam „Excellente”-t de nem akartam vele beszélgetni, így gyorsan kijöttem a boltból. A többiek figyelmeztettek, hogy vigyázzak ezzel a brazillal (valami őserdőben lakik otthon). Óra előtt még pcit napoztam, és beszélgettem az olasz szaktársammal (akit a mostani nyelven ismertem meg). Az órán nem értettem semmit, csak néhány mondatot csíptem el, de majd itthon utánanézek a dolgoknak. Végre fél 5kor hazaértem. Már várt rám egy email a koordinátortól. Egyben közölte, hogy tud rólam, és hogy menjek be hozzá fél 4re, ha nem tudok, akkor mivel Vigoban lakik menjek el hozzá (aham, persze), vagy a fogadóideje alatt. Az utóbbi nyert az tuti! Megkajoltunk, aztán nekiálltam tanulni. 5kor jött Carmen a szerelővel, megvitattuk a számlákat is. Már én is kezdem érezni magamban a bacikat (köszi Dóri!!!- nem ám), szóval gyömbér, méz, citrom, és ágy az esti program még!