Szombat és Vasárnap egy része:
Kicsit félve keltem
fel ma, mert tudtam, hogy hosszú éjszakának nézek elébe, ráadásul ma van óra átállítás
(bár ezt mindig eltévesztem, most akkor többet alszunk, vagy kevesebbet?). De
már kikupálódtam és megtudtam, hogy ilyenkor olyanok vagyunk, mint a medvék, mi
is téli álmot alszunk.
Felkelés után
nekiálltunk előkészülni a bulira. Lufikat fújtunk fel, tököket raktunk ki a
nappaliban, felporszívóztunk, kicetliztük a nevünket az Ajtóra, illetve
kiírtuk, hogy a kis fürdőt lehet csak használni, mert a nagy elromlott (ami
persze nem igaz, de hát ezt nem kell tudniuk). Délután picit ledőltem és hát el
is aludtam. Dóri keltett négykor, hogy el kéne kezdeni főzni, mivel Razvan és
Marquerita jönnek át este nyolckor. A milánói lány egyre szimpibb nekem, és
készített nekünk vacsorát is. Szóval a tapas. 10kg krumplit főztünk meg, majd a
sütőben olajon pírítottuj, A mártás pedig tejfölös paprikás tartár volt. A
fiúkat küldtük le boltba, le a kalappal előttük, minden szükséges dolgot
beszereztek, ami kellett. Még a kínaiba is leugrottak, még tök papírokért. Nyolckor
pontban megérkeztek az első vendégek. Először megettük a husit, nagyon finom
volt. „Pollo” volt, mintha rántott hús lett volna, de nem az a nagyon zsíros
hétvégi disznós rántott hús. Könnyű volt nagyon. És mindezt sangríával
öblítettük le. Volt benne anyag rendesen. Nagyon sok alma, narancs. Ezen kívül
tettünk fel forralt bornak valót, sok szegfűszeggel, fahéj rúddal. Mivel a
vendégeket 22:30 vártuk elkezdük kifesteni a kis vámpírokat. Razvan olyan igazi
román vámpír volt, elegáns, napszemüveggel, míg Gábor a szelídebb, nem „nemesi
fajtából” való vámpír. Tiszta vörös festék, és baba hintőpor (a hipózás miatt)
volt az egész fürdőszoba. Még fekete lakkot is kaptak a fiúk. A lakás tehát a
következő harci díszben pompázott:
Andrea: Pápa- aki
fekete szemsminket és egy kersztet is kapott az arcára
Maria: Szexi rendőrnő
gumibottal
Gábor: Vámpír
Dóri: Catwoman
Én: Nyuszi (és nem
Playboy nyúl, mint ahogy egyesek mondják/gondolják)
Razvan: Vámpír
Marquerita: Igazi félkarú,
vörös karimájú, félszemű kalóz.
Mi halloweenre készen
vártuk a többieket. Tapas az asztalon, Sangría behűtve, Forralt bor a
tűzhelyen, Chipszek tálkákban, gyertyák meggyújtva. Mi pedig a teraszon
fényképezkedtünk, iszogattunk. Olyan tizenegy körül jöttek is az első vendégek.
Az igazi felfordulás olyan éjfél, egy körül lehetett. Nagyon sok olasz volt,
bár szerintem ezzel nem mondtam semmi újat, volt egy két ismeretlen arc is, de
sok ismerőssel is találkoztam, beszélgettem, sőt még az „új” szobámat is
megmutattam, mert nagyon kis büszke voltam ám rá! Nagyon- nagyon sok ember jött
el, olyan 50embert számoltunk ebbe a 145négyzetméteres lakásba. Nagyon hamar
elfogyott a tapas és minden más is. Egyesek hoztak ajándékot (alkoholt,
chipszet), de voltak olyanok is, akik nem. A konyhában leragadtam a
columbiaiakkal- ők mindenen csak nevetni tudnak, de hát ilyen ez a bogotai
népség. Nagyon aranyosak voltak az argentín lányok, és milyen picik! Szerintem
olyan 153cm-nél nem lehettek magasabbak, az egyik lány, akinek megmutattam a
szobámat, azt mondta, hogy hasonlítok a bubis Katie Holms-ra, nagyon aranyos
tőle, de szerintem nem sok a hasonlóság, max. a szemszín, hajszín és forma,
esetleg alkat. Az angol lánnyal is jól elvoltam, már egész összeszoktam vele.
És hát a mi olasz „haverjaink” sem maradhattak ki a sorból. Nagyon sok vicces
jelmez volt: Halál (a tudom mit tettél tavaly nyáronból), egy rém (Juan Pablo
alias „exellente”), angyalok, ördögök, Minnie egér (Marisol a kóreai lány),
vámpírok, szellemek, betegek, nővérkék és még sorolhatnám, de mind nagyon
ötletes volt. Olyan három körül viszont betellt Dórinál a pohár, ugyanis a
házirendünket egy- két emberke nem tartotta be. A folyosón dohányoztak,
méghozzá a szobám ajtajánál, holott meg lett mondva mindenkinek, hogy ilyen
kényszerét a teraszon végezze el. Sőt még a kis wc is elromlott, nem lehet
lehúzni, mert valaki leszabdta a kilincset. Ugyhogy takarodó volt az utcára
bulizni. Nekem bevallom őszintén nem volt kedvem discózni, de a többiek
ragaszkodtak a társaságomhoz, így nem mondhattam nemet, és nagyon jól esett ez
a gesztus tőlük. Marquaritát is egyre jobban megkedvelem, meg van a maga
természete, de őt is úgy kell elfogadni amilyen. Szóval kis csapatunk elindult
a szemerkélő esőben. Nagyon vicces látványt nyújthattunk az utcán esernyőkkel. J Adrián „atya” volt a vezetők, mivel ő ugye helyi
lakos, bár nem teljesen, mert Vigoban lakik. A legelső hely ahova mentünk volna
azért nem volt nyerő választás, mert a fiúknak 5eurot kellett volna fizetniük
(bár leihatták volna), de mondjuk úgy hajnali 5körül ez nem biztos, hogy jó
ötlet lett volna már. A hely egyébként nem volt rossz, egy lépcsőn kellett
lemenni, és ott lett volna a buli helyszíne. Fenn öltönyös kidobófiúk álltak,
és a lépcső feljárót egy kis fekete kőangyal őrizte. Nem sokat kellett sétálni
míg elértünk a másik helyre. Bent tömeg volt, mindenki kiöltözve. De nagyon jó
volt a hangulat. Itt Spanyolországban azt vettem észre, hogy minden buli
helyszínén van egy hatalmas kivetítő és onnan sugározzák az éppen játszott
zenének a videóklippjét. Én szinte végig az angol lánnyal, Emmával táncoltam,
néha a columbiaiakkal és a román vámpirral. Olyan fél 7körül éreztem, hogy
kezdek fáradni, de még egy kereső üzemmódot indítottam el, mert elvesztettem a
kis farkincámat. Szerencsére meglett, ugyhogy az esőben egyedül elindultam
hazafelé. Még szerencse, hogy nem lakunk messze, csak két háztömbnyit kellett
sétálni. A lakás az úgy nézett ki, mint egy harci övezet. Gábor már korábban
lelépett (neki nem világa az ilyesfajta zene), ő már szorgosan takarított. Én
lemostam magamról a bulit, mire kijöttem a fürdőből Dóri és Marquarita is
megért (szegény azt sem tudta szerintem hol van- mert mikor lement a lépcsőn,
visszajött, hogy nem tudja kinyitni az ajtót, nagyon elfáradt szegénykém). Még
egy két üveget elraktunk, de a java a takarításnak holnap, vagyis ma lesz!
Happy Halloweent
mindenkinek!! Csokit vagy Csalunk! :-P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése