2010.11.29.

Hétfő:

Reggel iszonyatosan fáztam, nem is bírtam kikelni az ágyból. Kinéztünk az ablakon és nagyon meglepődtünk. Itt még ilyen nem volt, kapaszkodjatok 2FOK volt, itt Spanyolországban. Dóri is nagyon kiakadt, és hisztizni kezdett, szídta is a tanárt rendesen, Irenet. Mi Gáborral nagyon jól szórakoztunk rajta, és jókat nevettünk a káromkodásain (tudom gonosz). Míg ők suliban voltak én elmentem boltba, és ott találkoztam is velük. Szegények kaptak még egy beadandót. Otthon lazacos, cukkinis tésztát főztünk, és hirtelen elsötétedett minden. Áramszünet volt. Már korábban is előfordult, hogy volt ilyen, de akkor azért mert együtt ment a mosógép és a sütő, de most hangokat hallottunk a folyosón, szóval ez „ ház hiba”. Érdekes, hogy az embereknek fel semtűnik már a XXI. században az elektronika fontossága. Mi lenne velünk áram, víz, villany nélkül?! Teljesen megbénulna minden, és ez most nagyon is jól beigazolódott. De szerencsére fél óra alatt megoldódott a probléma. Délután vasaltam, és elkezdtem összeállítani a dobozt, amit csütörtökön fogunk feladni, bár azt még nemtudom, hogy hogyan fogjuk megemelni, mivel nincs olyan rész, ahol meglehetne fogni, de majd a fiúk biztosan kitalálnak valami okosságot! Tegnap még írtam az otthoni egyetemnek, biztos ami biztos, hogy elég-e ha a hazaúti távozási papíromat (jesszus, mint egy börtön töltelék) aláíratom-e. Ma kaptam is a választ, hogy szerezzek egy olyan igazolást, amit minden tanárral aláíratok. Nagyszerű, és mégis honnan? Na de van nekem egy okos, informatikus képességekkel is megáldott lakótársam, aki nagyon precízen megszerkesztett nekem egy „hivatalos” papír formát, minden tanárom nevével. Szuper jó, már csak alá kell irattatnom mindenkivel. Lesz még dolgom, az tuti. De legalább nem unatkozom! Sőt még Carmennek is írtam, hogy ki tud-e vinni a reptérre, és, hogy a kauciót is megállapítsuk. Nagyon hamar jött is a válasz, hogy a héten mindenképpen találkozunk, mivel kulcsot ad a héten beköltöző Razvannak is. De fura, a héten már 6-an leszünk, még jó, hogy nem 7en, mint a gonoszok! Na jó, ez nem vol jó poén! Akartunk tartani az utolsó héten egy búcsú magyar estet, de sajnos Carmen nem ér rá a szünetben. Jah, azt majdnem elfelejtette, jövő héten 6.-án és 8.-án itt hivatalos szünet van, a Szeplőtlen Fogantatás- „Inmaculada Concepción” (december 8.) és a „Día de la Constitución Española” (december 6.) ünnepe. Ez jó lenne nálunk is, nem? Nemcsak Mikulás lenne!! J

2010.11.28.

Vasárnap:

Újabb vasárnap, újabb semmittevés, de már csak két vasárnap és otthon vagyok! Furcsa érzések vannak már bennem, mivel egyre inkább kezdem érezni, hogy lassan itt a vége, és azt is érzem, hogy minden sokkal másabb lesz, ha hazamegyek. Na de elég a merengésből! Beraktam egy adag mosást, feltettem melegíteni az ebédet, majd együtt megebédeltünk. Mi a szokásos rákos menüt, míg Gábor azt a számomra és Dóri számára is elég bizar babos kaját ette, immár 3napja- mint mi a rákokat! Az ő menüje a következő volt: bab, paella rizs alapanyag- vagyis kolbászos rák, ahogy mi mondjuk J

Délután a többiek tanultak, én pedig megnéztem egy filmet, tudom nem szép tőlem, de azért együttéreztem ám velük nagyon is, mivel a Gábor szobájában néztem. A film címe: Remember Me. Bettusom már sokszor mondta, hogy nézzem meg, de még nem sikerült kiürítenem a repertoárt, a nem látott filmekből a gépemen, így ezt is elkezdtem kipipálni. Este elvégeztük a női dolgokat is- gyantáztunk, majd egy körül elaludtunk Dórival. 

2010.11.27.

Szombat:

Reggel a „csend van és hullaszag” uralkodott a lakásban. Olyan fél tizenegy körül bújtam elő az odumból, de a többiek akkor még meg sem moccantak. Kimentem a konyhába készíteni valami reggelit, de ragadt minden, és szlalomoznom kellett az üvegek között is. Nemsokkal később Dóri is megjelent a konyhában, és megállapítottuk, hogy ez is „hasonlóan jól sikerült” buli volt, mint a halloween-i J.

Nekiálltunk a konyhának, mert azt azért nem bízzuk másra. Margharita nagyon aranyos volt, hogy azt mondta nálunk alszik a mellesleg iszonyatosan hideg nappaliban, és segít takarítani. Marco írt egy üzenetet, hogy nagyon sajnálja, de nem tud jönni takarítani. Jellemző a nápolyiakra! :-P

Miután kész volt a konyha Gábor is felkelt,  és közösen a többi helyiségnek. Maria azt mondta tegnap, hogy ő nem hajlandó részt venni a mai munkában, mivel ő nem szereti a milánói lányt. Ez oké is, de ő is ugyanúgy bulizott szerintem… na de mindegy, én elvoltam, bár a fejem egy „picit fájta”, talán a sok „víztől” J :-P

Közben még skypoltam is egy picikét, na jó sokat, olyan két órát, mivel otthon rokon látogatás volt éppen. Nagyon furcsa érzés volt, hogy velük vagyok, és mégsem. Közben egy új „családtagot” is megismerhettem. Furcsa az élet, hogy nem vagyok otthon és mégis zajlanak az események…

Miután befejeztem a skypolást a többiek már elmosogattak mindent, Margharita is felkelt már, sőt jött a spanyol rendőr barátja is, elköszöntünk egymástól, de ez nem a végleges búcsú volt, hiszen ő 4.-én repül, és előtte még eljön hozzánk. Ma este lesz vmi rendőr buli, oda hivatalos, így siettek is. Mi 4 körül ebédeltünk fincsi rákocskákat, és aglioliot. Nagyon rászoktam ezekre az ételekre, és biztos vagyok benne, hogy otthon is folytatni fogom ezt a hagyományt. A nap további részében már nem történt semmi izgalmas, pihenünk, mivel összesen olyan 3órát aludhattunk, de ezzel járnak ezek a bulik…

2010.11.26. Botellon

Péntek:

Végre nincs suli. Egy hét múlva ilyenkor már Sevillaban leszünk, és remélem „napozni” fogunk. Ebéd közben megbeszéltük a napi rendet. Ők még tanulnak picit, majd elmegyünk sétálni, ajándékokat venni, kávézni és nekem dobozt keríteni. Levittük a szemetet és egy hatalmas Gadisos doboz árvátlankodott ott. Persze tegnapelőtt, mikor megkérdeztem, hogy elvihetem-e a dobozt a gonosz eladó mérgesen csak annyit mondott: „no puedes”. Bezzeg itt meg üresen áll „papel”-es kuka előtt. Gyorsan felvittem a lakásba, megmentettem, és csatlakoztam a többiekhez a kávézóban. Nagyon jó volt így hárman ücsörögni, közben kortyolgattuk a „lattenkat”, Dórinak csupán a lila Vogue cigije hiányzott. De sajnos nem volt nálam telefon, hogy lehozzam neki. Kávé után benéztünk a „Massimo Duttiba”, ahol összefutottunk Cecile-vel és a barátjával. Nézegettem én is a férfi osztályon, bár ez az első alkalom, eddig meg se fordult a fejemben, hogy férfi ruhákat, sőt tovább megyek zoknikat nézzek- itt a férfi zoknik méretezése a következő: 101, 110. Ha valaki tudja, hogyan működik itt a mérezetés, kérem tudassa velem, akár személyesen, akár privát üzenet formájában. Előre is köszönöm! J

Átmentünk a papírboltba- moliner noteszeket nézegettünk. Az eladó megkérdezte: „tu novio es chica o chico”? Oké, hogy a mai világban már semmi sem meglepő, de azért könyörgöm….. J

Mivel Dóri majd melegebb éghajlaton is lesz, így elmentünk szolizni „hárman”. Majd végre megnézhettem az ő iskolájukat is, ahol nyomtattak jegyzeteket. Nagyon jó találmány, amit mi is bevezethetnénk, hogy minden épületben van egy papírbolt, ahol a tanárok leadják az általuk kért anyagot, amit kifüggesztenek a bejárathoz, így a diákok látják mi kell nekik. Bediktálják a kódot, és már nyomtatják is.

Még nézegettünk sapka- sál kollekciókat, és én hoztam a szokásos fáradt, formámat. Az egyik boltban ugyanis találtam egy masszirozó kutyafej készletet, és ezen jót mulattam, sőt Gábort is fárasztottam, de csak egy picit. Még bementünk az Intimissimibe, majd sötétedés után a Carefulba vásárolni a hétvégi ebédhez valót. Itt összefutottunk a mai szülinapossal- Marcoval, aki pezsgőt vett a ma esti bulira. Azt még nem is mondtam, hogy ma este nálunk lesz a nagy búcsú/szülinapi buli. Marquarita 8.-án megy haza Milánóba, és mindenképpen akart még egy búcsú bulit, amit ő a saját lakásán nem tud megszervezni, mivel kicsi a lakása. Egy barátnőjénél tartotta volna, de összevesztek és Dóri felajánlotta, hogy tartsuk nálunk. Hazafele kitaláltuk, hogy lepjük meg Marcot egy tortával- bár ötletként az is felmerült, hogy dekoráljuk fel a lakást Boldog Születésnapot feliratú papírral- de ez nem jött volna ki jó, úgy, hogy Maqui is bulizik ma. A Gadisban mi is megvettük a Mikulás ajándékunkat- egy Haagen Dazs Smoothie fagyit- már csak ez volt az utolsó darab. Először úgy volt, hogy vegyünk egy Vienettát és dekoráljuk ki, de kitaláltam, hogy mi lenne, ha mi csinálnánk tortát. Volt készen piskóta, vettünk eper befőttet, és pudingot. Otthon neki is álltunk, de kiderült, hogy zselét nem vettünk. Gábor nagyon rendes volt és lefutott venni. Igen ám, de, hogy készül a lap zselé? Próbáltuk melegvízbe rakni, de elolvadt, majd Maria, aki tud egy picit franciául (de miért van francia nyelven a zselé leírása, én nem spanyolul, erre nem jöttem rá). Netes segítséget is kértünk. Na ki tudja, hogy készül a lap zselé??.....

Elárulom.

Hideg vízbe kell tenni a lapokat, majd 10perc elteltével ki kell venni, ki kell őket nyomkodni, és egy üres, felmelegített lábosban felolvasztani, és nyakon önteni vele a tortát. Azért egy kis veszekedés ma sem maradt el. Dórinak ugyanis ízetlen volt a puding. Nekünk nem, de hát ez van, szerintem, ha összeérik, igenis finom lesz. Észrevettem, hogy Dóri nagyon hamar kétségbeesik, ha nem sikerül egy étel, de én abszolút nyugodt vagyok, mert tudom, hogy nem lehet elrontani ételt, csak ha leég.

Elkészültünk, és jöttek is a vendégek. Először Carlos, a „Whiskey Man”- még nem láttam embert, aki ennyi whiskey-t képes benyakalni, még Andrea is ezen a véleményem van, pedig ő is bírja az alkoholt, hiszen ő egy „Party Animal”. Jött Marquarita is, aki hozott pizzákat- én egy mozzarellasat kóstoltam, de iszonyatosan hagymás volt. Olyan negyvenen voltunk egy óra körül, de természetesen senkit nem ismertünk, bár sok embert Marquarita sem. Rengeteg olasz volt, bár ez szerintem cseppet sem meglepő. Megérkezett Juan Pablo „excellente” bár őt nem tudtuk, hogy ki hívta. Maqui amint meglátta, úgy viharzott ki a konyhába. Rendkívül mókás mozzanat volt. Gábor felvette a „gála ingjét”- olyan volt, mint egy kis pincér, kezében a pohárral. Mi ketten három némettel beszélgettünk: az egyik lánnyal a sushizásról, Chrissel, és egy ismeretlennal, aki csak látogatóba jött ide. Nagyon mondta a szövegét nekem. Még rumos narancsot is töltött, bár szerintem vodka narancsot akart adni. Megjött Razvan is a haverjával, na neki is van szövege. A Swarovski szivemet először cipőnek nézte, majd elkezdte énekelni a „my heart will go on”-t. Gáborral úgy dönöttünk bemenekülünk a szobámba vodkázni. A szerzett vodka 40%-os abszolút vodka volt. Maria néha beosont és kért, majd „pssztt” távozott. Jól szórakoztam. Nagyon ismerkedni akart Razvan haverja és egy mexikói srác, aki elmesélte hazája történetét. Olyan fél négykor „ki felé invitáltuk” az embereket, és csak néhány fontos ember maradt, így a mosókonyhából behoztuk Marco szülinapi tortáját, ami mindenkinek nagyon ízlett, még Dórinak is. Olyan 5körül elment mindenki, de én abszolút nem voltam fáradt, így Gáborral beszélgettünk még hatig, közben Dóri is hazajött. Megágyaztunk a nappaliban Marquaritának, aki arra vállalkozott, hogy nálunk alszik, és segít rendet tenni reggel. Mondjuk el kell a segítség az tuti, mert olyan volt a lakás, mint egy bomba támadás után. Először még úgy véltem nem olyan vészes, mint Halloweenkor de amint rendesebben körbenéztem, rájöttem, hogy lesz munkák reggel, vagyis pár óra múlva!!!

2010.11.25.

Csütörtök:

Reggel nagyon- nagyon fáztam, esküszöm még az ujjaim is lefagytak. Spanyol után beültem egy eddig még fel nem fedezett kávézóba, ahol megírtam a blogbeli lemaradásomat, és megebédeltem- ma először hamburgert mióta itt vagyok, de azt hiszem ezt erre az évre ki is piálom. Föci előtt elmentem még a fodrászhoz is, aki szomorú hírt közölt velem- holnaptól egyre hidegebb lesz. Nagyon szimpatikus „öreglány”. Beszélgettünk egy picit, hogy honnan jöttem, hol tanulok, meddig maradok. Még volt egy vendége is, aki a következővel búcsúzott tőlem: „que guapa”! Nem tudom miért? Vak…?

Föci után beugrottam a pékségbe és vettem anyu szüli-névnapjára egy almás pudingos szeletet, amit az ő tiszteletére elfogyasztunk holnap hárman. 

2010.11.24.

Szerda:

Egész szép idő volt ma, így angol után úgy döntöttem sétálok egyet a parkban. Nem is értem miért nem jártam még erre. Ami még csak most tűnt fel, az az, hogy az utcák itt nagyon szélesek, és szinte mindenhol macskaköves. Azonban a parkból kifelé jövet már keskenyek, teljesen olyanok, mint otthon, csak annyi különbséggel, hogy pálmafák szegélyezik az utcákat. Azért ezt otthon is eltudnám viselni. Elmentem még a postára is feladni anyunak a szüli-névnapjára a képeslapot. Mint mindig most is az állandóan „udvarló” postáshoz kerültem, kacsintgató szemétől ma sem menekültem. Benéztem a fodrászhoz is, hátha kapok időpontot mára, de pechemre csak holnap tud fogadni. Hazamentem, majd Dóri telefonált, hogy ugorjak le a boltba húsért- Margharita a halloween-i bulira csinált nekünk panírozott csirkét, és megkívántuk mára, a Gadisban pont láttunk is előre panírozott husit, így lementem megvenni. Hazavittem, és kisütöttem, hogy meglepjem vele a többieket. Sajnos már napok óta feltünt, hogy otthon „paprikás” a hangulat, ami ma mint egy időzített bomba robbant, pedig nem akartam én rosszat. Már majdnem kész volt az ebéd, mikor Dóri észrevette, hogy nem „pollo”-t vettem, hanem „cerdo”-t, vagyis disznót, amit ő nem eszik meg. Jó, én se szeretem, de ez egyáltalán nem volt se zsíros, se disznó „színű”, nekem fel sem tünt a különbség, pedig otthon messziről észreveszem a színe, állaga alappján. Szóval elkezdődött a „vita”- én próbáltam higgadt maradni, de mikor a fejemhez vágta, hogy nem csinálok semmit nálam is betelt a pohár. Talán semmi volt amit eddig tettem? Becsaptam az ajtómat és elvonultam, míg Dóri szedegette a törött poharat. Gábor próbálta csillapítani a kedélyeket, majd egy olyan negyed óra múlva bejött Dóri, és megbeszéltük a dolgokat, persze a könnyeimet nem tudtam visszafolytani, de jobb kint, mint bent, nemde? Elcseréltük Gáborral a husunkat, az ő Carefulos lasagna-jára, és egy életre megjegyeztem, hogy mi az a sertés: CERDO!!!

A nap további része teljesen nyugisan telt, bár véleményem szerint ennyi kaland elég is egy napra. 

2010.11.23.

Kedd:

A terv tegnap jó volt, de a kivitelezéssel adódtak problémák, ugyanis a reggel 6órai kelés még nem megy. Tényleg sokat változhattam, ha nekem nem megy a reggeli kelés. Miután a többiek elmentek rendbeszedtem magam, és bementem a Carefulba vásárolni. Vettem halat is. Na most a halvásár picit bonyolult volt a mi esetünkben, ugyanis Dóri nem szereti a Pangasiust, mivel azt a teóriát hallotta, hogy ez a típúsú hal összegyűjti a koszt, így márcsak kétféle haltípus közül választhattam, végül maradt a „Filete de Rosado”. Sokan álltak sorban a halasnál, és csak kis idő múlva vettem észre, hogy sorszámot kell húzni, az enyém a 080-as volt. Három idős néni várt előttem, gondolom kibeszélték a betegségeiket (jajj de gonosz volt ez tőlem, de biztos így van, mert fogta a derekát az egyik). Szerzeményeimet hazavittem, és elmentem a déli órára. Suli után nekiálltunk a halkészítésnek, és a friss salátának. Ebéd után nekiálltam rendet tenni, vasaltam is, és összepakoltam zsákokba félig-meddíg, és feltettem a „csodálatos” vörös szekrényem tetjére őket. Hát lesz súlyuk az tuti. Este fele vettem észre, hogy elhagytam a noteszomat. Kicsit kétségbeestem, mivel minden számomra fontsos adatot abban tárolok. Így magamra kaptam egy pulcsit és elmentem a suliba. Szerencsémre leadták a portán, bár még előtte benyitottam a terembe, ahol a déli órav volt, a szőke tanárnő mérges tekintetével találkozva. Még elmentem nyomtatni, sétáltam egy picit, és sikerrel titulálva a napot ágyba zuhantunk.