Péntek:
Végre nincs suli. Egy
hét múlva ilyenkor már Sevillaban leszünk, és remélem „napozni” fogunk. Ebéd
közben megbeszéltük a napi rendet. Ők még tanulnak picit, majd elmegyünk
sétálni, ajándékokat venni, kávézni és nekem dobozt keríteni. Levittük a szemetet
és egy hatalmas Gadisos doboz árvátlankodott ott. Persze tegnapelőtt, mikor
megkérdeztem, hogy elvihetem-e a dobozt a gonosz eladó mérgesen csak annyit
mondott: „no puedes”. Bezzeg itt meg üresen áll „papel”-es kuka előtt. Gyorsan
felvittem a lakásba, megmentettem, és csatlakoztam a többiekhez a kávézóban.
Nagyon jó volt így hárman ücsörögni, közben kortyolgattuk a „lattenkat”,
Dórinak csupán a lila Vogue cigije hiányzott. De sajnos nem volt nálam telefon,
hogy lehozzam neki. Kávé után benéztünk a „Massimo Duttiba”, ahol
összefutottunk Cecile-vel és a barátjával. Nézegettem én is a férfi osztályon,
bár ez az első alkalom, eddig meg se fordult a fejemben, hogy férfi ruhákat,
sőt tovább megyek zoknikat nézzek- itt a férfi zoknik méretezése a következő:
101, 110. Ha valaki tudja, hogyan működik itt a mérezetés, kérem tudassa velem,
akár személyesen, akár privát üzenet formájában. Előre is köszönöm! J
Átmentünk a
papírboltba- moliner noteszeket nézegettünk. Az eladó megkérdezte: „tu novio es
chica o chico”? Oké, hogy a mai világban már semmi sem meglepő, de azért
könyörgöm….. J
Mivel Dóri majd
melegebb éghajlaton is lesz, így elmentünk szolizni „hárman”. Majd végre
megnézhettem az ő iskolájukat is, ahol nyomtattak jegyzeteket. Nagyon jó
találmány, amit mi is bevezethetnénk, hogy minden épületben van egy papírbolt,
ahol a tanárok leadják az általuk kért anyagot, amit kifüggesztenek a
bejárathoz, így a diákok látják mi kell nekik. Bediktálják a kódot, és már
nyomtatják is.
Még nézegettünk sapka-
sál kollekciókat, és én hoztam a szokásos fáradt, formámat. Az egyik boltban
ugyanis találtam egy masszirozó kutyafej készletet, és ezen jót mulattam, sőt
Gábort is fárasztottam, de csak egy picit. Még bementünk az Intimissimibe, majd
sötétedés után a Carefulba vásárolni a hétvégi ebédhez valót. Itt
összefutottunk a mai szülinapossal- Marcoval, aki pezsgőt vett a ma esti
bulira. Azt még nem is mondtam, hogy ma este nálunk lesz a nagy búcsú/szülinapi
buli. Marquarita 8.-án megy haza Milánóba, és mindenképpen akart még egy búcsú
bulit, amit ő a saját lakásán nem tud megszervezni, mivel kicsi a lakása. Egy
barátnőjénél tartotta volna, de összevesztek és Dóri felajánlotta, hogy tartsuk
nálunk. Hazafele kitaláltuk, hogy lepjük meg Marcot egy tortával- bár ötletként
az is felmerült, hogy dekoráljuk fel a lakást Boldog Születésnapot feliratú
papírral- de ez nem jött volna ki jó, úgy, hogy Maqui is bulizik ma. A Gadisban
mi is megvettük a Mikulás ajándékunkat- egy Haagen Dazs Smoothie fagyit- már
csak ez volt az utolsó darab. Először úgy volt, hogy vegyünk egy Vienettát és
dekoráljuk ki, de kitaláltam, hogy mi lenne, ha mi csinálnánk tortát. Volt
készen piskóta, vettünk eper befőttet, és pudingot. Otthon neki is álltunk, de
kiderült, hogy zselét nem vettünk. Gábor nagyon rendes volt és lefutott venni.
Igen ám, de, hogy készül a lap zselé? Próbáltuk melegvízbe rakni, de elolvadt,
majd Maria, aki tud egy picit franciául (de miért van francia nyelven a zselé
leírása, én nem spanyolul, erre nem jöttem rá). Netes segítséget is kértünk. Na
ki tudja, hogy készül a lap zselé??.....
Elárulom.
Hideg vízbe kell tenni
a lapokat, majd 10perc elteltével ki kell venni, ki kell őket nyomkodni, és egy
üres, felmelegített lábosban felolvasztani, és nyakon önteni vele a tortát.
Azért egy kis veszekedés ma sem maradt el. Dórinak ugyanis ízetlen volt a
puding. Nekünk nem, de hát ez van, szerintem, ha összeérik, igenis finom lesz.
Észrevettem, hogy Dóri nagyon hamar kétségbeesik, ha nem sikerül egy étel, de
én abszolút nyugodt vagyok, mert tudom, hogy nem lehet elrontani ételt, csak ha
leég.
Elkészültünk, és
jöttek is a vendégek. Először Carlos, a „Whiskey Man”- még nem láttam embert,
aki ennyi whiskey-t képes benyakalni, még Andrea is ezen a véleményem van,
pedig ő is bírja az alkoholt, hiszen ő egy „Party Animal”. Jött Marquarita is,
aki hozott pizzákat- én egy mozzarellasat kóstoltam, de iszonyatosan hagymás
volt. Olyan negyvenen voltunk egy óra körül, de természetesen senkit nem
ismertünk, bár sok embert Marquarita sem. Rengeteg olasz volt, bár ez szerintem
cseppet sem meglepő. Megérkezett Juan Pablo „excellente” bár őt nem tudtuk,
hogy ki hívta. Maqui amint meglátta, úgy viharzott ki a konyhába. Rendkívül
mókás mozzanat volt. Gábor felvette a „gála ingjét”- olyan volt, mint egy kis
pincér, kezében a pohárral. Mi ketten három némettel beszélgettünk: az egyik
lánnyal a sushizásról, Chrissel, és egy ismeretlennal, aki csak látogatóba jött
ide. Nagyon mondta a szövegét nekem. Még rumos narancsot is töltött, bár
szerintem vodka narancsot akart adni. Megjött Razvan is a haverjával, na neki
is van szövege. A Swarovski szivemet először cipőnek nézte, majd elkezdte
énekelni a „my heart will go on”-t. Gáborral úgy dönöttünk bemenekülünk a
szobámba vodkázni. A szerzett vodka 40%-os abszolút vodka volt. Maria néha beosont
és kért, majd „pssztt” távozott. Jól szórakoztam. Nagyon ismerkedni akart
Razvan haverja és egy mexikói srác, aki elmesélte hazája történetét. Olyan fél
négykor „ki felé invitáltuk” az embereket, és csak néhány fontos ember maradt,
így a mosókonyhából behoztuk Marco szülinapi tortáját, ami mindenkinek nagyon
ízlett, még Dórinak is. Olyan 5körül elment mindenki, de én abszolút nem voltam
fáradt, így Gáborral beszélgettünk még hatig, közben Dóri is hazajött.
Megágyaztunk a nappaliban Marquaritának, aki arra vállalkozott, hogy nálunk
alszik, és segít rendet tenni reggel. Mondjuk el kell a segítség az tuti, mert
olyan volt a lakás, mint egy bomba támadás után. Először még úgy véltem nem
olyan vészes, mint Halloweenkor de amint rendesebben körbenéztem, rájöttem,
hogy lesz munkák reggel, vagyis pár óra múlva!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése