2010.11.09.

Kedd:

Reggel csináltam fincsi narancslevet és gyümölcsös müzlit, majd így indultam suliba.

Nyolcra mentem suliba, és ráadásul szakadt az eső és még hideg is volt. Vittem magammal a fényképezőmet, mert múltkor, mikor a katedrális felé mentem nagyon sok szép helyet nem tudtam megörökíteni, amit most úgy érzem pótolnom kell.  Szakadó esőben érdekes volt tartani az esernyőt és a fényképezőt is, de megoldodtam. Éppen beértem órára, vettem még egy gépi kávét (remélem hamarosan jön a kávéfőzőm, mert megőrülök már kávé nélkül). Mire visszamentem a terembe szomorúan tapasztaltam, hogy nincs sehol senki. Mindenki átment a kettes terembe, ahol egy videó rendszer volt kialakítva. Mindenkinek adtak egy fülest, külön kis kabinokban voltunk, kaptunk egy szöveget, és a rajta lévő feladatot (nyelvtani gyakorlatokat) kellett helyesen viszamondani a mikrofonba. Volt olyan is, hogy a tanárnő csak minket kapcsolt vonalba, és csak velünk beszélt. Nagyon jó találmány, és még csak 3éve van az iskolában. Ezt ajánlani tudom a mi iskolánknak is, tényleg segít a tanulásban. Egyrészt megmozgatja az agyat, a nyelvtani feladatok miatt, másrészt fejleszti a beszédet is, és az ismétlésekkel még a szavakat is lehet tanulni. Egyszerűen szuper!

10:00kor rohantam a másik órámra- még szerencse, hogy ugyanabban az épületben van a két órám. Itt egy angol regénnyel foglalkoztunk, méghozzzá önéletrajzi regénnyel: “Frederick Douglass- Narrative of Life of Frederick Douglass, An American Slave”. Ma azt terveztem, hogy minden órára bemegyek rendesen, mert tegnap ugye kihagytam mindent, de sajnos közbeszólt a természet. Már egy hónapja rám jött a szédülés, de akkor kipihentem és elmúlt. Már hétvégén is éreztem, hogy megint előjön néha, de nem foglalkoztam vele, viszont ma angolon nagyon durván elkapott megint a szédülés. Levert a víz, izzadt a tenyerem, és csak azon imádkoztam, hogy ne essek össze egy idegen közegben. Óra közben muszáj volt ennem egy kis csokis gofrit, aztán vártam a csodát, csak lefelé tudtam nézni. Mikor vége volt az órának nagy nehezen felálltam és lementem a hallba, ott vettem egy colát és eliszogattam. Még az egyik szaktársam is megismert, akivel “geografia-n” vagyunk együtt. Meg lehetett a véleménye, elég rosszul nézhettem ki. Kijöttem az épületből és úgy döntöttem nem kockáztatom meg a többi órát, így vártam a buszra és hazajöttem. Egy Pápás plakátnak dőlve vártam a buszra, és vacogtam, mert szemerkélt az eső. A buszon nagyon jó meleg volt, még a fűtés is ment. Mire hazaértem már picit jobban éreztem magam, a többiek is mosolyogva fogadtak, így nem akartam elrontani az ő kedvüket sem, ezért megpróbáltam összeszedni magam, és erősnek lenni. Mecsináltuk együtt az ebédet, aztán ledőltem. Aludtam egy órát, majd együtt lementünk a “Gadisba”. Este jött Carmen, megszerelte a tv-t, megcsinálta a sütőt. Mióta itt vagyunk sorra romlanak el a dolgok. Még a halloween buli után a wc, a villanyok, de egy szavunk nem lehet Carmen mindent megold. Még lábfürdőztünk Dórival- vízbe tettünk sampont, tusfürdőt, és forró vízben ülve pletyiztünk az élet dolgairól. Megtanultam tőle, hogy hol vannak a kézben a relaxációs pontok, és, hogy melyik testrészünknek hol van a pontja a karon. Van a nappont középen, az az egész testet stimulálja, és a mutató és hüvely ujj közti rész a fejre hat. Így masszírozva szenderedtem álomba.