2010.11.15.

Hétfő:

Ma nagyon nehezen ment az ágyból kimászás, nem volt kedvem iskolába menni. Dóri pedig igen pocsékul volt ma is, így hát úgy döntöttem itthon maradok vele, és vigyázok rá. Meg különben is, így tudok tanulni és behozni a lemaradásaimat. Miután Gábor hazajött megbeszéltük, hogy elkísérem délután fogorvoshoz, ő pedig eljön velem sétálni a városba. A fogorvoshoz én már visszatérő vendég vagyok. Kezemben az újságommal békésen vártam, ám a betegszobába két vendég érkezett, méghozzá két apáca, akik elkezdtek velem beszélgetni, majd nézegették a gyerekeknek kirakott kifestőket. Nagyon aranyosak voltak, csupán azt nem értem, hogy egy apácának miért van a gyűrűs ujján gyűrű?!

Gábor hamar végzett, de szegény nem ússza meg ennyivel, még vissza kell jönnie jövő héten is, mivel nem tudták ma gyökérkezelni. Elmentünk még a Zaraba- a gyerekosztályra nézegetni, majd hazamentünk, mivel öt órára mondta Carmen, hogy átjön, mivel fel kell mérni, hogy mekkora a lakás területe (véletlenül azt mondtam még a hétvégén, hogy a lakás „marmagassága”, de Dóri kijavított, hogy az a kutyáknak van). Amint hazaértünk rögtön csengettek, de nem Carmen jött, hanem a pesti barátnők. Hoztak a kis betegnek sajttortát is ajándékba. Dóri nem nagyon evett semmit egész nap, mert minden kijött, így hát megkért, hogy hozzak neki krumplit és banánt. Gábor nagyon rendes volt, mert azt mondta, hogy eljön velem. Így hát szabadidőben, gumicsizmában elmentünk a közeli zöldségeshez. Igen ám, de nem volt zöld banán (micsoda poén, hogy pont én nézek banánt, aki a legkevésbé bírja azt). Elmentünk a Carefulba is, hogy akkor onnan hozzunk banánt. Micsoda véletlen! A kasszánál míg sorban álltunk összefutottunk Adriánnal a spanyol sráccal. Ő általában a boltban csak chipszet és kólát vesz, de ma tejet vett csoki macis müzlivel! J

Mire hazaértünk Carmenék már el is mentek, bár mikor mentünk el, mi engedtük be őket. Gábo gyorsan ledobta a cuccát és rohant órára, na ez az ami nekem nem ment! Még megfőztem a krumplit és ennyi volt mára az aktivitás!