Hétfő:
Ma nincs suli, mivel
„Todos los Santos” van itt is. Nem is
tudtam, hogy ez két napos ünnep novemberben. Másodikán pedig „Todos los Fieles
Difuntos” van. És ez az olaszoknál is ilyen jellegű hagyomány. Közösen
megebédeltünk a nappaliban, beszélgettünk, összegeztük a bulit, sokat
nevettünk. Végre olyanok voltunk, mint egy kis család. Beszéltünk arról is,
hogy ma elmegyünk éjféli misére, de Adrián, a spanyol fiú azt mondta,, hogy
ilyenkor akkora tömeg gyűlik össze a katedrális körül, hogy ugyse férnénk be,
ugyhogy úgy döntöttünk itthon gyújtunk gyertyát szeretteinkért. Picit mindenki
elvonult a szobájába- tanulni, aludni, netezni, skypolni, barátokkal,
rokonokkal beszélni. Este kiültünk a nappaliba, és kezdetét vette a szórakozás.
Valahogy a buliból itt maradt egy szivacskard, Dóri pedig olthatatlan szükségét
érezte annak, hogy kisajátítsa azt, és bökdössön másokat. Ez ment kb. egy órán
keresztül ezzel a szöveggel: „Az Úr adta, az Úr elvette.. Áámenn!” J
Már csak az volt a hab
a tortán mikor megjelent Andrea, na akkor indult csak igazán be a buli, sőt még
a „la mierda” is előkerült. Mikor picit lenyugodtak a kedélyek Dóri elmesélte
kislánykorát: minek öltözött kiskorában, stb, stb.. de ez is mind poén volt.
Egészen hajnali kettőig szórakoztunk, majd nevetéstől fájó pocakkal feküdtünk
le aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése