2010.11.02.

Kedd:

Ma korán kellett kelnem, ugyanis mint mindig most is spanyol órám volt a „hajnali órákban”. Olyan rossz kimenni ilyenkor az utcára, sötét, kies, sok a részeg. Ma is indultam el otthonról, gondoltam másik útvonalon haladok, kifordultam a „Calzedonia” utcára, és öklendező hangokat hallottam. Egy srác szerintem éppen buliból tartott hazafelé, minden második lépésnél megállt és szerintem hányt, de lehet csak öklendezett.. na jó, nem részletezem inkább. Nagyon gyönyörű kis utcákat fedeztem fel. Csupán néhány árufeltöltővel találkoztam, néhány zarándokkal, és hajléktalanokkal. A katedrális tornya volt kivilágítva egyedül, az utcán mindenütt sötétség áradt. A katedrális kútja békésen csobogott, semmilyen zörej, hang nem zavarta meg. Közeledtem a katedrálishoz. A lépcsőn leérve fényeket láttam. Szinte hihetetlen, de rendőr autó fénye volt az, amit láttam. Itt a rend őrei óvják Santiago büszkeségét, a katedrálist, s nem engedik, hogy betolakodók zavarják Szent Jakab lelkének nyugalmát. Egy kis ajtó nyitva volt, a bejáratot Szent Jakab szobra őrizte. Gondolom ez a kis hely mindig ad egy kis menedéket az erre járóknak. A sulihoz érve elértem az Egyetem patakjához. Itt is meglepetés fogadott: a kacsék, hattyúk, madarak kimerészkedtek egészen az út széléig, és vidáman beszélgettek, ki-ki a maga nyelvén. A „Filologia” épületéhez egy magas lépcső vezet. Itt olyan hangos madárcsivitelés fogad mindig, hogy ha két ember beszélget biztos vagyok benne, hogy nem értik egymás szavát. Nyelv után végre bementem angolra. Itt szépen haladtunk tovább az anyaggal. Ma „Emily Dickinson” életéről, munkásságáról, verseiről tanultunk. Nagyon élveztem az órát tényleg. Majd rohantam át a „geografia” épületébe, hiszen déltől ott lesz/lenne órám. Azért csak lenne, mivel hiába vártunk a tanárnő nem jött. Fél órát vártunk rá, majd mindenki elindult hazafele. Otthon nagy meglepetés fogadott. A többiek elmentek boltba, és csináltak görög salátát, tonhallal. Nagyon jól esett, hogy úgy mentem haza, hogy kajával várnak, bár ők már megették az adagukat és nem ültünk le közösen, de így is jól esett a gesztus. Este már nem volt erő visszamenni az „öreg” bácsi órájára. Komolyan mondom inkább deriválok, integrálok otthon, csak ne kelljen hallgatnom, amit ugysem értek, még ha a lehető legerősebben koncentrálnék akkor se menne. Egyrészt hadar, másrészt motyog, harmadrészt szerintem sokszor nem is spanyolul beszél, hanem gallegoul. Szóval úgy döntöttem, hogy többet fejlődök, ha inkább itthon maradok és tanulok. A nap további része szót nem érdemlő! Besos