2010. november 19., péntek

2010.11.19.


Péntek:
Végre nincs korán kelés, lustálkodtam délig (bocsi..), aztán ebédeltünk, délután pedig Dóri kitalálta, hogy olyan régen játszott ország-várost, mi lenne ha játszanánk- (Ország, Város, Fiú, Lány, Növény, Állat, Tárgy, Híres Ember). Dóri nyert (azt mondta, hogy megnyerte a helyi ország-város vetélkedőt!), de enyém lett a második hely, azért az se rossz, nem? :-P Jah, és hárman játszottunk! J
Az olasz lányunk most három napot nem lesz itthon, mivel elutazik Salamancába. Nagyon izgatott volt, majd kettőkor szokásához híven becsapta az ajtót és távozott. Mi pedig megbeszéltük, hogy tartunk egy csajos napot, meg picit sétálunk is, ezért elkezdtünk készülődni. Igen ám, de külső tényezőkkel nem számoltunk. Odakinn a santiagói utcákon szakadt az eső. Minket azonban ez sem tántorított el, így is elindultunk. Volt gumicsizmánk, kabátunk, így nem keseredtünk el. Csak nekem volt egy kis szomorúságom, vagyis inkább bosszúságom, hogy nem tudtam feljelentkezni 18:00kor vizsgára otthon. De hamar elfeledtette velem a boltok varázsa ezt a problémát. Sok helyre bementünk, és még a Carefulba is bevásároltunk, ugyanis hétvégén az ebédünk rakott krumpli lesz a’la Dóra. Bizony, egy kis haza ízvilág. Hazafele beugrottunk az alattunk lévő kis bárba, beszélgettünk, kóláztunk, tapasoztunk- mini empañadat, saslik félét, bár én abból nem ettem, mert nem volt szimpi a szalonna- hús keverék, és spanyol tortilla volt még mini változatban. Komolyan ezt a szokást elleshetnénk mi magyarok is, sokkal gazdaságosabb, és még jól is laknak belőle (főleg, ha valaki olyan termetű, mint én). Lehívtuk a fiúkat is, de csak Gábor jött, mivel Andrea Candidanak foglalja a repülőt Sevillaba. Meg hát csodálkozott is, hogy szakadó esőben van kedvünk sétálni, még Gábort is kihívta az erkélyre: „Biztos, hogy ebben az időben, akarnak ők sétálni?” „Seguro??” J
Jókedvűen mentünk haza, és éjfélkor nekiálltunk összeállítani a Dóri féle rakott krumplit. Igazából az ő rakott krumpli szettje a hagyományos, amit mi eszünk otthon az a nem megszokott, ugyanis nálunk nincs főtt tojás benne, hanem a tojás van kikeverve a tejföllel, és ezzel a szósszal van nyakon öntve a krumpli. Olyan fél éjfélkor csöngettek, és négy mezben álló fiú jelent meg nálnuk- Razvan, William, Marco, Luca, akik a mi fiúnkat keresték, aki azonban nemrég ment el Carlossal, Szóval ment a kavarás, de így izgalmas az élet, nem igaz?
Krumpli összerakva állt a hütőben, mi pedig mentünk aludni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése