Szombat:
Reggel 08:00kor
kicsapódott az ajtóm, és megjelent az „őrmester Asszony” J Kikukucskáltam a szemvédőm mögül, majd nagy
nehezen összeszedtem magam. Még szerencse, hogy nem okoz gondolt a korán kelés.
Ittam egy pohár tejet, majd futócucc, és indulás le. Kinn még minden zárva
volt, picit komor idő volt, igazi őszi. A parkban meglepetés várt ránk. Mintha
egy film studióban lettünk volna, mindenhol lámpák, kamerák, állványok,
teherautók. Ma érkezik ugyanis a Pápa, és a stáb szerintem a legjobb helyszínt
választotta tudósító színtérként. Gyönyörűen rálátni a katedrálisra, és a park
is medébe illő („me encanta”). Szóval így futottunk körbe- körbe. Ma már bírtam
három és fél kört. Igazából elindulni nehéz, a második kör során fulladsz, és
úgy érzed ez a halál, de a harmadik után már jól eső érzés. Lenyújtottam egy
eldugodt pad mellett, mert nem akartam „közszereplő” lenni, majd Dóri
keresésére indultam, mikor is megszólalt a telefonom. Dóri már otthon volt, míg
én szépen róttam a köröket! De még nem volt kedvem hazamenni, annyira szép ez a
park, hogy muszáj benne sétálni. Így gyönyörködtem, mikor egy kis nyuszi ült le
velem szemben. Hegyezte a fülecskéjét és csak nézett, szipogott a kis nóziján.
Annyira cuki volt. Lassan elindultam felé, de megijedt, és elfutott. A tér
közepére értem, ahol a két banya tanyázik, és néztem a tv-t. Rengeteg idő ember
már kiment tegnap a katedrálishoz, hogy legyen helye (csupán 600széket
helyeztel a katedrális köré), hihetetlenek az idősek- egy ketten már szinte
fordultak le a székről, annyira fáradtak voltak. Otthon beápoltam a hajamt
olívaolajjal- hát én is elmehettem volna zarándoknak az tuti, olyan zsírcafatos
volt a hajam, egy két hajléktalan tuti befogadott volna maga mellé. Ebédre
kitaláltuk, hogy padlizsán krémet eszünk. Pestos- tésztával, hozzá kukoricás
répa. A gond csupán az volt, hogy tegnap elromlott a sütő, így muszáj volt a
tűzhelyen, lefóliázva sütni. Pöttyet égett, füstös szaga lett, de nekem ízlett,
Dórinak kevésbé. Kaja után leültünk tanulni, majd szinte észre se vettük, de
már fél öt volt. A Pápa (XVI. Benedek) fél tizenkettőkor érkezett meg, majd
találkozott a herceggel és a feleségével, majd a Pápa mobillal tett egy kört, a
szabadtéri misére pedig fél ötkor került sor. Nem is tudtam elképzelni, hogy mi
épül a katedrális mellett már vagy két hete.. hát a szabad színpad. Sokat
gondolkodtunk, hogy mi legyen, kedve egyikünknek sem volt, de ha már itt
vagyunk, ilyen élményben többet úgysem lesz részünk. Elkészültünk, felhívtuk
Mariskáékat, aki elment a barátjával ebédelni, megbeszéltük, hogy a banyáknál
találkozunk. A téren rengeteg ember gyűlt össze, nagyon sok árus is volt, a sötétbőrű
fiúk még Gucci, Chanel, Luis Vuitton csecse-becséket is árultak. Az egyik csoki
fiú megjegyezte nekem: „que guapa” J Mindenhol óriási plazma tv-k voltak. Haladtunk befelé az Óvárosba, ugyanis
az olaszok muffint kívántak, Dóri fagyit, én meg habos babos kávét!!!
Mindenkinek teljesült a nap végére a kívánsága, csak nekem nem, mert nem ültünk
le kávézni, de sebaj! Hihetetlen tömeg volt az ucákon, mikor iskolába megyek
szinte kihalt, most meg… A boltokban mindenhol Benedictines pólók, bögrék,
közel a katedrálishoz még sálakat is árultak, melyeknek darabaj: egy 10euro,
kettő 15! Mocskos egy világban élünk, minden
a pénzről, a marketingről szól, semmi köze a pápa látogatásnak a
valláshoz, vagy az Isten tisztelethez! Szomorú, de ezek tények. Hazafele elmentünk
még a Stradivariusba, Bershkaba, Blancoba, (én még a Calzediniába is a
Gáborral- és megleptem magam egy harisnyával). Otthon még bohóckodtunk,
röhögtünk, majd lefeküdtem volna, ám kicsapódott az ajtóm, és a többiek
közölték, hogy kinn paprikás a hangulat, mivel Maria dobta a fiúját. Mondjuk
már mondta, hogy nem szereti, és szeretne vele szakítani, de akkor ha hazamegy,
mert a falujában akkor elindulna a pletyka, de nem bírta ki, és bevallotta a
fiúnak, hogy már nem szereti. De legalább őszinte volt, ez becsületes, csak az
időzítés a rossz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése